Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59
A sztálinista rendszer ellenzékének központi személyisége lett. 1956. október 13-án visszavették a pártba s a tüntető tömegek követelésére kinevezték ismét miniszterelnökké. 1956. november 4-én, a szovjet katonai támadás idején a jugoszláv követségre ment, ahonnan november 22-én Romániába vitték. 1957. április 14-én visszahozták Budapestre, s az ellene indított perben halálra ítélték, 1958. június 16-án kivégezték, 1989-ben rehabilitálták. Révai József ( 1898-1959) kora ifjúságától kezdve részt vett a baloldali értelmiségi mozgalmakban. 1918 novemberétől tagja volt a Kommunista Pártnak. A Tanácsköztársaság leverése után Ausztriába, később Csehszlovákiába, majd a Szovjetunióba emigrált. 1944. október 28-án visszatérve Magyarországra, kiemelkedő munkát végzett az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítése érdekében. 1944 decemberében tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd 1945. január 26-tól május 11-ig póttagja, 1945. szeptember 27-ig pedig rendes tagja volt a Nemzeti Főtanácsnak. 1949. június 11-től 1953. július 4-ig népművelési miniszter, majd 1958. november 26ig az Elnöki Tanács elnökének helyettese volt. Farkas Mihály (1904-1965) 1919-től vett részt a szocialista, majd a csehszlovákiai kommunista ifjúsági mozgalomban. Később, egészen 1943-ig a Kommunista Ifjúsági Internacionálé vezető munkatársa volt. 1941-től kapcsolódott be a magyar kommunista mozgalomba. 1944 októberének végén Magyarországra érkezve részt vett a Kommunista Párt szervezésében. Tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. július 15-étől november közepéig a Belügyminisztériumban politikai államtitkár, 1948. szeptember 9-étôl 1953. július 2-ig honvédelmi miniszter volt. 1952. november 4-én hadseregtábornoki rangot kapott. 1956 tavaszán kizárták a pártból, lefokozták, 1956. október 13-án letartóztatták s 1957 márciusában hatévi börtönbüntetésre ítélték. 1960 áprilisában kiszabadulva kiadói lektorként dolgozott. 10 Az 1909-ben alakult, s 1931-ben újjáalakított Független Kisgazdapárt, az 1890-ben létrehozott Szociáldemokrata Párt és az 1939-ben megalakított Nemzeti Parsztpárt 1944 márciusa után illegalitásba kényszerült. 1944 őszén az ország keleti és déli részén először csak a helyi szervezeteik alakultak meg. 11 Az illegalitás körülményei között alakult antifasiszta Magyar Front utóda lett, majd 1949-ben a Magyar Függetlenségi Népfront formájában szervezték újjá. 12 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből. 1944-1945. Szeged, 1970. 65. p. "RákosiMátyás (1892-1971) Oroszországban hadifogolyként kapcsolódott be a kommunista mozgalomba. 1918 novemberétől volt tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság leverése után, mint volt népbiztos emigrációba kényszerült. Illegális pártszervezés céljából visszatért Magyarországra, ahol elfogták és elítélték. 1941-ben a Szovjetunióba távozhatott. 1945 januárjában térhetett vissza ismét Magyarországra. A Kommunista Párt főtitkáraként meghatározó szerepe volt a következő évek politikai eseményeiben. 1945 novemberétől 1952 augusztusáig államminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd 1953 júniusáig a minisztertanács elnöke volt. 1956. július 18-án felmentették a pártfunkciójából, majd a Szovjetunióba távozott. 1962-ben kizárták a magyar pártból. 14 Dekanozov, (más átírás szerint Gyekanozov) Vlagyimir Gavrilovics (1908-1953) szovjet diplomata. 1940-1941-ben berlini követ, majd külügyminiszterhelyettes. 1947-ben rövid ideig párizsi követ, majd a Minisztertanács mellett működő Külföldi Bizottság helyettes vezetője volt. 1953 áprilisában a Grúz Köztársaság belügyminisztere lett, de még ugyanazon évben letartóztatták és kivégezték. Puskin, Georgij Maximovics (1909-1963) szovjet diplomata. 1942 és 1944 között Kínában volt főkonzul, 1944 decemberétől magyarországi megbízott, majd 1945 februárjától a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság politikai tanácsadója, 1945 októberétől 1949-ig budapesti követ, 1949-től 1952-ig a Német Demokratikus Köztársaságban a szovjet diplomáciai misszió vezetője volt. Sztálin, Joszip Visszarionovics (Dzsugasvili) (1879-1953) 1898-tól vett részt a szocialista-kommunista mozgalomban. 1922-től a bolsevik párt főtitkára. 1924-től a szovjet állam tényleges vezetője, 1941-től a Népbiztosok Tanácsának elnöke, 1941 júniusától az Állami Honvédelmi Bizottság elnöke, a fegyveres erők főparancsnoka volt. 15 Gábor József {1893-1964) az első világháborúban orosz hadifogolyként részt vett a polgárháborúban, majd 1918-ban belépett a Kommunista Pártba. Elvégezte a párt diplomataképző iskolájának külkereskedelmi szakát, majd Kínában a követségen, később Vlagyivosztokban mint kereskedelmi kormánybiztos dolgozott. 1942-től a hadifogoly táborokban végzett propagandamunkát. 1944 decemberében visszatérve Magyarországra, tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek és 1944. december 22-től 1945. május 9-ig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter volt. Ezt követően a Külkereskedelmi Igazgatóság elnöke lett. 1948-1949-ben gyárigazgatóként dolgozott, majd Ankarában, Szófiában, végül Prágában volt követ, illetve nagykövet. 16 Ez később bizonyos módosításokkal az Ideiglenes Nemzeti Kormány nyilatkozata formájában vált ismertté. 17 Bakáck-Bessenyey György (1892-1959) diplomata, 1934-től 1938-ig a Külügyminisztérium politikai osztá71
