Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59
lamok, valamint a Szovjetunió felvette a diplomáciai kapcsolatot az országgal - bár ez elsősorban a nagyhatalmak európai versengésének, pozíció-nyerési törekvésének egyik mozzanata volt. Kisebb súlyú, de az európai nemzetek sorába való visszatérés szempontjából fontos esemény volt az, hogy kapcsolatfelvételi szándékát Svédország is bejelentette az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak. Potsdamban a Szovjetunió lemondott a Németország nyugati megszállási övezetében lévő német vállalatokban való részesedéséről és a kelet-európai országok kivételével a német tulajdonban lévő külföldi követelésekről, ugyanakkor az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is lemondott a Németország keleti megszállási övezetében lévő német vállalatokban jóvátétel címén részükről támasztható minden igényről, továbbá a Bulgáriában, Finnországban, Magyarországon, Romániában és KeletAusztriában lévő német vagyonban való részesedésről is. 172 Ez azt jelentette, hogy német érdekeltségük arányában a magyarországi vállalatok szovjet tulajdonba mentek át, s ezeket a Szovjetunió akár leszereltethette és el is szállíttathatta volna. A magyar kormány egyik sikere volt, hogy ez nem következett be maradéktalanul. 1945. augusztus 27-én Gerő Ernő - a szovjet-magyar áruszállítási egyezmény megkötésekor - szovjet kezdeményezésre aláírt egy hosszabbtávú gazdasági együttműködési egyezményt is, ami Magyarország egyoldalúan szovjet irányzatú elkötelezettségének, a magyar gazdaság kiszolgáltatott helyzetbe jutásának jogos riadalmát keltette. A magyar kormány ezt igyekezett úgy kivédeni - és nem eretménytelenül -, hogy a volt német érdekeltségű vállalatok képezzék a létesítendő szovjet-magyar közös vállalatok alapját. Ezzel elejét vette annak, hogy leszereljenek jelentős magyarországi ipari létesítményeket, illetve, hogy az egyezmény alapján létesített szovjet-magyar vegyes vállalatokban a szovjet rész a magyar gazdaságba való merőben új behatolást jelentsen. Külpolitikai téren kétségtelen teljesítménye volt a kormánynak, hogy túljutott a kezdeti teljes kiszolgáltatottság állapotán, s bizonytalankodások után, szerény lehetőségeit fokozatosan felismerve, próbált egyre határozottabban érvényt szerezni a magyar nemzeti érdekeknek. Belügyi téren - főleg az első időszakban - a közbiztonság megteremtése jelentette a legfőbb gondot: a magyar hatóságok számára szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a front mögött garázdálkodó szovjet katonák és a velük sokszor együttműködő elszabadult magyar alvilág elleni fellépés. Nem könnyítette meg ezt az elmúlt rendszer hűséges kiszolgálójának hírében állott magyar csendőrség feloszlatása. A kialakult helyzetben múlhatatlanul szükségessé vált a központosított állami rendőrség létrehozása. Az új rendőrségnek azonban nagy tehertétele volt, hogy helyileg jórészt a szovjet városparancsnokságok által megbízott s velük együttműködő népőrségek tagjaiból verbuválódva, sok esetben nem a bűnüldözés, hanem a bűnpártolás eszközévé vált, másrészt viszont, mivel főleg a rendőrség politikai osztályának személyi állománya jelentős részben az elmúlt rendszer üldözöttéinek sorából került ki, a bosszúállást, a leszámolást tekintette a legfontosabb feladatának. Megpróbált ugyan szembenézni a kormány ezekkel a problémákkal, de törekvéseit csak mérsékelt siker koronázta. Kétségkívüli eredménye volt a kormánynak a közigazgatás újjászervezése. E téren azonban az ország demokratizálása szempontjából alighanem helyrehozhatatlan kárral járt a nemzeti bizottságok hatáskörének megnyirbálása, általános visszaszorítása. Nagyon céltudatosan törekedett a kormány az új helyzetnek megfelelő közalkalmazotti gárda kialakítására: egyrészt a régi rendszereknek túlságosan elkötelezettek iga63
