Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59
zolások útján való kirostálása, vagy háttérbe helyezése, másrészt új emberek bevonása, harmadrészt a számára megbízható alkalmazottak helyzetének rendezése, biztosítása révén. Mindezek ellenére a közszolgálati alkalmazottak jelentős és sok helyen meghatározó részét továbbra is az előző korszakból örökölt állomány képezte. Egyértelműbb eredményeket ért el a kormány a szélsőjobboldali befolyás felszámolása terén. A fegyverszüneti egyezmény előírásait is követve feloszlatta a Hitler-barát vagy más fasiszta politikai, katonai jellegű szervezeteket, valamint az egyesült nemzetekkel szemben ellenséges propagandát kifejtő egyesületeket, vizsgálatot kezdett minden egyesületnél az ilyen jellegű tevékenység megszüntetése céljából. Előre megállapított jegyzék alapján hozzákezdtek a szovjetellenes, fajgyűlöletet szolgáló könyvek, sajtótermékek összegyűjtéséhez és megsemmisítéséhez. Egyes szélsőjobboldalinak minősült hírközvetítő részvénytársaságok vagyonát elkobozták. 1945 tavaszán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok által kibocsátott nyomdatermékek esetében - a demokratikus elvek érvényesítését biztosítandó - megszüntette a kormány az előzetes cenzúrát, ami azonban nem zárta ki azt, hogy egyes lappéldányokat elkobozzon a belügyminiszter, vagy egyes lapokat hosszabb-rövidebb időre betiltson. Intézkedett a kormány a háborús bűnösök tetteinekek felkutatása, a külföldi bűnösök kiadása ügyében. Megszervezte a népbíróságokat, amelyek azonban, minthogy az igazi háborús és népellenes bűnösök nyugatra menekültek, hosszabb időn át csak harmad, negyedrendű ügyekkel foglalkoztak, annál nagyobb igyekezettel viszont, hogy fontosságukat bizonyítsák. Igazi szerephez szeptember után jutottak, amikor az angolok és amerikaiak átadták a fogságukba került s a kormány által kikért nyilas és más szélsőjobboldalinak minősülő vezetőket. Hatályon kívül helyezte a kormány a faji törvényeket, illetve az ezekre alapozott rendeleteket, ugyanakkor számos rendeletet adott ki az üldözöttek által elszenvedett sérelmek legalább részbeni helyrehozása érdekében. Hasonló értelemben járt el a baloldali magatartásuk miatt korábban üldözött személyek tekintetében. Intézkedett az ellenállási mozgalomban részt vettek érdemeinek elismeréséről is. Mindezek az intézkedések azonban korántsem elégítették ki a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, de természetesen nem szolgálhattak teljes jóvátételül a korábban sérelmet szenvedett társadalmi rétegek számára sem. Ugyanakkor állandó izgalomban tartották a társadalom egészét, s összhatásukban távolról sem segítették elő a megbékélést. Hasonló hatással voltak a hitlerista, volksbundista németek összeírása, összetelepítése, internálása, végsősoron a közéletből való kirekesztése, megbélyegzése ügyében hozott intézkedések is. A németség kollektív felelősségrevonásának felmerülése, illetve a potsdami értekezlet után a kitelepítésük lehetőségének előtérbe kerülése a kormányon belüli heves vitákhoz s-a szovjet nyomás ellenére - a kérdésnek az új kormány beiktatása utáni időre történt elodázásához vezetett. Egyértelműen jelentős és pozitív tette volt a kormánynak a törvényhatósági és az országos választójogi rendelet, illetve törvény megalkotása, valamint az ezek alapján Nagy-Budapest területén a községi választások, majd az országos, nemzetgyűlési választások megtartása. Ez a választójogi törvény, illetve rendelet az akkori szovjet megszállási zóna legdemokratikusabb választójogát jelentette - és a választások is ilyenként minősíthetők. Kétségbeejtően rossz pénzügyi helyzetben kezdte meg működését a kormány: 64
