Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49
Szinte megoldhatatlan feladattömeggel kerültek szembe az igazgatási szakismeretekkel nem, vagy alig rendelkező főispánok, amit tetézett az is, hogy a pártállásukkal nem egyező pártok részéről szinte állandó támadásoknak, helyenként tömegdemonstrációkkal nyomatékosított életveszélyes fenyegetéseknek voltak kitéve. 104 A kormány tehát e részről sem számíthatott biztos támaszra, különösen szakmai feladatainak következetes helyi végrehajtásában. Talán éppen ezért is az egyes minisztériumok a saját ügykörükbe vágó tennivalók ellátására, főleg olyan kérdések rendezésére, amelyek különleges szakképzettséget igényeltek vagy amelyek csak a helyi befolyástól mentes személyek útján voltak megoldhatók, többnyire miniszteri megbízottakat küldtek ki vidékre. A különböző tárcák megbízottai viszont gyakran egymásnak ellentmondóan intézkedtek. A munkájuk összehangolására tett kísérletek nem jártak kellő eredménnyel, ezért - az igazságügyminiszter javaslatára - korlátozták a kiküldetéseket. 105 A tárcaszempontok közvetlen érvényesítésének különleges esetét jelentette az iparügyi miniszter által a vezető nélkül maradt ipari vállalatokhoz kirendelt miniszteri biztosok rendszere. Ezt a termelés megindítása, folyamatossá tétele, a jóvátételi kötelezettség indokolta. A miniszteri biztosokat azonban olyan hatáskörrel kívánta a miniszter felruházni, ami már a magántulajdon szentségének a kormány által deklarált elvével is ellentétbe került, sőt az üzemi bizottságok intézményesítésével együtt bizonyos fokig magában hordta e vállalatok szocialista jellegű államosítására, ezzel a társadalmi rend átformálására irányuló törekvés jegyeit. 106 A minisztertanács működése Az 1848-as törvények értelmében vett „minisztérium" fogalma a miniszterek összességét jelentette. így tulajdonképpen a miniszterek rendszeresen megtartott értekezlete testesítette meg a minisztériumot, azaz a törvényhozásnak felelős kormányt. Ebben az értelemben a minisztertanácsi értekezlet, vagy kormányülés tekinthető az államfő mellett a végrehajtó hatalom legfőbb szervének. A minisztertanácsi ülések hivatali apparátusát a Miniszterelnökség képezte. Fontos közjogi helyzete ellenére a minisztertanács ügykörét korábban sem foglalták össze egységes jogszabályba, s ez az Ideiglenes Nemzeti Kormány működése során sem történt meg. Azt, hogy mi kerüljön a minisztertanácsi ülések napirendjére, alapvetően meghatározta a kormány nyilatkozata, azaz programja, a fegyverszüneti egyezmény, a jóvátételi egyezmény s a kormány hatáskörét érintő jogszabályok. Az ezekből következő egyes feladatok megoldására vonatkozó javaslatokat általában az egyes minisztériumok dolgozták ki. Voltak azonban olyan problémakörök, amelyek átfogó elemzést kívántak, illetve amelyek konzekvenciáit több, vagy szinte valamennyi intézkedésnél figyelembe kellett venni. Az egyik ilyen problémakör a gazdaságpolitika volt. A kormány viszonylag korán átlátta, hogy a rendkívül súlyos helyzeten csak nagyon céltudatos gazdaságpolitika alapján lesz képes úrrá lenni, s tisztában volt azzal is, hogy a korábbiakhoz mérten merőben új utakra kényszerül. Ezért gazdasági szakemberekből és a pártok, szakszervezetek képviselőiből már márciusban létrehozta a maga gazdaságpolitikai tanácsadó testületét, az Országos Gazdasági Tanácsot. 107 A tanács, amely kezdetben a Magyar 49
