Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49
Nemzeti Bank elnökének, Oltványi Imrének, majd augusztustól Tildy Zoltánnak, a Kisgazdapárt vezérének az elnökletével működött, sok érdekes, mondhatni értékes gondolatot vetett fel. így megvitatta a mezőgazdasági-ipari centrumok létesítésének, az energiagazdálkodás ésszerűbbé tételének tervét, javaslatot készített az újjáépítési tervre, az ország gazdasági programjára, a tervgazdálkodás megalapozására. 10 * Az intézkedések kezdeményezésének rendszerébe azonban nem tudott beépülni, a minisztertanácsi ülések napirendjének meghatározására kevés hatással volt. A tanács maga is szóvá tette ezt a kormány fennállásának utolsó napjaiban. 109 A gazdasági stratégia kidolgozásának feladata mellett az ország intézményrendszerének demokratizálása jelentette a másik fő célkitűzést. E téren alapvető feladatai lehettek volna a Miniszterelnökség mellett létrehozott Jogi Reformbizottságnak. 110 A kiemelkedően érdemes jogtudósokból, a gyakorlati jogélet terén működő más kiváló szakemberekből, a minisztériumok, a pártok és a szakszervezetek képviselőiből alakított bizottság feladata volt a jogrend minden ágában a szükségesnek mutatkozó reform előkészítése, és evégből megfelelő jogszabályok, tervezetek kezdeményezése, kidolgozása, a kormány által készített jogszabálytervezetekről való véleménynyilvánítás és a jogélet terén felmerülő időszerű kérdések megvitatása. A valóságban azonban e bizottság tevékenységének is csak nagyon szerény nyomai mutatkoztak. Azt, hogy az egyes fő kérdések milyen ütemezés szerint kerüljenek a minisztertanács elé, részben a pártközi értekezletek, részben maga a minisztertanács, jórészt azonban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság határozta meg. Számos jele van annak, hogy Vorosilov és Miklós Béla rendszeresen sorra vették a fegyverszüneti egyezményben foglalt feladatok megoldását, és meghatározták a további teendőket, illetve, hogy különböző részfeladatok megoldását az egyes miniszterek Vorosilovval, vagy helyettesével, esetleg valamelyik munkatársával beszélték meg, s ennek nyomán tűzték azokat a minisztertanács napirendjére. 111 Nem volt kellően rendezve a minisztertanács működési rendje sem. A megelőző időszakkal szemben, amikor bizonyos belső előírásokon kívül, több évtizedes gyakorlat szabályozta az ügyek minisztertanács elé vitelének, a tárgyalásnak, a határozatok nyilvánosságra hozatalának a módját, az új kormány tagjainak általában csak szerény ilyen irányú ismeretük volt, s az 1945 előtti iratokhoz, amelyek e tekintetben eligazítóak lettek volna, kezdetben nem fértek hozzá. Észrevehetően a minisztertanács ügyeiért felelős miniszterelnökségi államtitkároknak, elsősorban az adminisztratív államtitkárnak sem volt különösebb lehetősége az e téren rá váró feladatok átgondolására, így inkább csak a formálódó, s valamiképp kialakult gyakorlat szabta meg működésének a rendjét. A gyakorlat zavaraiból támadt viták írásos nyomai és az ezeket lezáró, az adminisztráció egy-egy mozzanatát rögzítő körlevelek mégis megvilágítják működésének mechanizmusát. A minisztertanácsi üléseket kezdetben alig készítették elő. A miniszterek csak a nagyobb horderejű kérdésekről tájékoztatták előzetesen feljegyzés, esetleg levél formájában a miniszterelnököt, jórészt azonban csak szóban, az ülésen adták elő javaslataikat. 1945. február 15-e után váltak rendszeressé az írásos minisztertanácsi előterjesztések. Továbbra sem volt azonban egyértelmű, hogy a szakminiszternek milyen ügyekben kell előterjesztést tennie, és milyen ügyekben járhat el önállóan. Ennek tisztázásához nagymértékben hozzájárult a Miniszterelnökségnek egy májusi intézkedése, amelyben azt kérte a miniszterektől, hogy a következőkben a nagyobb, elvi je50
