Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A minisztériumok személyi állománya és a kormány szervei 41

kén foglalkozott a kérdéssel, és a már felszabadított területre nyolc új főispánt nevezett ki. A szovjet parancsnokság által korábban kirendelt főispánokat a helyükön hagyták, közülük csak Szabolcs vármegye főispánjának ügyével foglalkoztak, kiterjesztve megbízatását Ung vármegyére is, A későbbiekben, mindenkor ügyelve a jelöltek pártállására, a további vármegyék főispánjainak kinevezésére is sor került. Esetenként személycserékre is szükség volt, így visszatérően is foglalkoztak egy-egy vármegye főispánságának kérdéseivel, de az arányokra tekintettel ugyanabba a vármegyébe általában azonos pártállású személy került kinevezésre. A Miklós Béla-kormány idején a 25 vármegyében (akkor még több csonka vármegye önálló egységként szerepelt) és 5 törvényhatósági jogú városban 7 helyen volt kisgazdapárti, 7 helyen kommunista, 7 helyen szociáldemokrata és 4 helyen parasztpárti főispán. Eredeti foglalkozásukat tekintve a legkülönbözőbb körből kerültek ki, de közigazgatási gyakorlattal csak néhányan rendelkeztek. A főispánokat a pártok jelölése, illetve a belügyminiszter javaslata alapján a kormány nevezte ki ugyan, de munkájukat a belügyminiszter fogta össze. Éppen arra való tekintettel, hogy az új főispánok nem ismerhették elég jól a tisztségükkel járó tennivalókat, továbbá mert a rendkívüli helyzetben különleges feladatokat kellett megoldaniuk, s végül mert a közlekedési nehézségek miatt főispáni értekezleteket csak ritkán tarthattak, a belügyminiszter még január 11-én külön körlevélben adott részükre tájékoztatást a legfontosabb kérdésekről. így mindenekelőtt szólt, a kormánynyilatkozat alapján a belpolitikai feladatokról, az 1876. évi VI., az 1886. évi XXI. és az 1929. évi XXX. te. alapján a főispánokat a törvényhatóságuk területén, mint a végrehajtó hatalom képviselőjét megillető szervezési, ellenőrzési, rendelkezési és fegyelmi jogokról, továbbá a különleges esetekre vonatkozó megbízatásaikról. Külön felhívta a belügyminiszter a figyelmüket arra, hogy párttagságukat fenntarthatják, pártműködést fejthetnek ki olyan formában és addig a határig, ahogyan és ameddig pártszerepük közszolgálatukkal ellentétbe nem kerül, nyomatékkal felhívta a figyelmüket továbbá arra, hogy hivatali hatalmukat és a hivatalos apparátust pártjuk támogatására ne használják fel. Kívánatosnak jelezte, hogy a vezető tisztviselői állásokat a lehető leggyorsabb ütemben az újjáalakult önkormányzati testületek töltsék be választás útján, de egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy az alárendeltebb tisztviselők kinevezése és elmozdítása a főispán feladata. A közélet megtisztítását a fasiszta és népellenes elemektől az egyik legsürgősebb feladatnak jelezte. Végül szólt a Vörös Hadsereg helyi parancsnokságaival való együttműködés módjáról, utalva arra, hogy a legfelső orosz szervekkel bizonyos megállapodásokra jutott a kormány. „Mindennek ellenére - olvasható az instrukcióban - gyakran előfordul, hogy a helyi parancsnokságok a felső utasításokat vagy nem kapják meg, vagy helytelenül értelmezik. Ha tehát valami olyan kérdés merül fel, amelyben megállapodás létesült, a főispánnak bátran és erélyesen kell fellépni azért, hogy a megállapodás szellemében történő elintézést érjen el a helyi parancsnoknál." Javasolta, hogy a főispán a tények feltárása mellett tegyen egyben konkrét javaslatot is a helyi parancsnok számára az orvoslás módját illetően.

103 A főispánok egyben közellátási kormánybiztosi megbízatást is kaptak törvényhatóságuk területére. E feladatkörükben a helyi közellátás irányításán túl szerepük volt a főváros és a bánya-, illetve iparvidékek ellátásának szervezésében is. Ilyen vonatkozásban közvetlenül a közellátásügyi miniszterhez tartoztak. 48