Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A minisztériumok személyi állománya és a kormány szervei 41

lícióban tömörült pártok igényének egyébként megfelelő állásfoglalása alapján kiadott egyik legelső kormányrendelet értelmében, igazolási eljárás alá kellett vonni minden közalkalmazottat, és az igazolás a továbbiakban az alkalmazás feltétele lett.

96 Az 1945 februárjában indult igazolások minisztériumonként eltérő intenzitással, de általában fokozódó szigorúsággal folytak. 1945. június elején még nem fejeződtek be, de egy kimutatás szerint ekkorra 2900 minisztériumi tisztviselőt igazoltak, 45 személyt az elmarasztaló határozat alapján népbíróság elé állítottak (legtöbbet a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium munkatársai közül: 27-et), 53 személyt állásvesztésre ítéltek (legtöbbet a Közellátásügyi Minisztérium munkatársai közül: 8at), ugyancsak állásvesztésre ítéltek, de az özvegyi nyugdíj meghagyásával további 10 személyt; kizártak az előléptetésből egytől öt évig terjedő időre 59 tisztviselőt; áthelyezésre ítéltek 30 tisztviselőt; kényszernyugdíjaztak 37 személyt; vezetői állásra alkalmatlannak nyilvánítottak 61, míg feddésben részesítettek 87 tisztviselőt. Az igazolás alá vont tisztviselőknek tehát több mint 10 %-át részesítették valamilyen fokú büntetésben.

97 A Szálasi-kormány nyugatra-telepítési akciója folytán eltávozottak közül elsősorban a vezető állásúak nem tértek vissza. Az igazolási eljárások következtében a vezetői, vezető munkatársi posztokon további hiányok támadtak. A megüresedett állások betöltése ennek folytán nem csak a szakfeladatok ellátása, de politikai, sőt pártpolitikai szempontból is elsőrangú fontosságúvá vált. Ugyanekkor, összhangban az ország demokratikus átalakítását illetően a kormány által vállalt kötelezettséggel, megkezdődött a baloldali magatartásuk, vagy származásuk miatt korábban állásukat vesztett, vagy hátrányt szenvedett személyek rehabilitálása.

98 Kötelességszerűen is - amennyiben a rehabilitált közalkalmazott kora, egészségi állapota ezt lehetővé tette - elsősorban ezeknek az állásukba való visszahelyezéséről, vagy elmaradt előreléptetésükről gondoskodtak. Ezen a körön túlmenően is több, korábban a magánszférában vagy tudományos pályán tevékenykedő, egyébként antifasiszta, németellenes, demokratikus beállítottságú személy került a minisztériumokba. Ugyanakkor nem lehet azt állítani, hogy a már korábban is valamely tárcánál, de esetleg csak alacsonyabb besorolásban működött közalkalmazottak teljesen háttérbe szorultak volna az üresen maradt vagy megüresedett állások betöltésekor. Nem elsősorban a központi kormányszerveket érintő problémaként jelentkezett ugyan az 1937. december 3l-e előtti határokon túlról visszatelepült vagy onnan menekült tisztviselők álláshoz juttatása, de természetesen ők is számbajöttek a minisztériumi új kinevezéseknél. Mivel az új jelöltek többnyire nem rendelkeztek a törvények

99 által előírt, s meglehetősen szigorúan megszabott kinevezési feltételekkel, általános, illetve speciális elméleti képzettséggel, közigazgatási gyakorlattal, szükségessé vált ezeknek a jogszabályoknak a bizonyos fokú liberalizálása.

100 Ilyen alapon a minisztertanács elé 266, a minisztériumok valamelyikébe való kinevezési eset került, körözés útján döntöttek további 202 személy minisztériumi alkalmazásáról. Megemlítendő, hogy a népjóléti miniszter 43 személyre vonatkozó javaslatáról már csak a Tildy-kormány idején született döntés, továbbá, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium több tisztviselőjének kinevezését - a jegyzőkönyv szerint körözés útján hagy44