Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A minisztériumok személyi állománya és a kormány szervei 41

ták jóvá, de a vonatkozó előterjesztést nem ismerjük. Ezen túlmenően az időközben létesített Újjáépítési Minisztériumhoz (a miniszteren és az államtitkárokon kívül) bár csak két személy nyert kinevezést, de berendelés alapján foglalkoztattak 37 tisztviselőt és 30 segédhivatali munkatársat, továbbá 105 szerződéses alkalmazottat. Meglehetősen nagymérvű őrségváltás ment tehát végbe a minisztériumokban. Az új kinevezéseket főleg a kormány idejének második felében eszközölték. A legtöbb új személy alkalmazására a Közellátásügyi Minisztériumban (196), a Pénzügyminisztériumban (74), a Népjóléti Minisztériumban (57+43), az Iparügyi Minisztériumban (41), a Földművelésügyi Minisztériumban (29) és a Belügyminisztériumban (28) került sor. Az említettek közül 58 kinevezéssel korábbi baloldali magatartás, vagy származási okból történt mellőzés jóvátételét igyekeztek rendezni (közülük 54 rehabilitációra a Pénzügyminisztériumban került sor). Ezekben az esetekben többnyire megfelelő felkészültségű emberek jutottak vissza a korábban elveszített állásukba, illetve az elmulasztott előrelépési lehetőséget is figyelembe véve általában magasabb fizetési fokozatba. A kiesett gyakorlat azonban a feladatok ellátását illetően feltétlenül hátrányt jelentett. 249 kinevezési esetben (közülük a Közellátásügyi Minisztériumnál 160, a Belügyminisztériumnál 25, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál 19, a Népjóléti Minisztériumnál 16+43) viszont valamilyen fokon a képesítési kellékek megléte alóli mentesítés vált szükségessé. így az új kinevezettek - bár közöttük sok rátermett, sőt kiváló személy is volt - összességükben nem biztosíthattak teljesen megnyugtató személyi állományt az ország és a kormány előtt álló nagy feladatok megoldásához. A tárcák közötti együttműködést - a személyi állomány jelentős részének gyakorlatlanságán túl - nehezítette az ügykörök nem egészen pontos elhatárolása is. Meglehetősen nagyvonalúan igazította el e tekintetben Miklós Béla a kormány tagjait, amikor ahelyett, hogy az adott feladatokra irányította volna a figyelmet, egyszerűen a Tiszti cím- és névtárra utalta a minisztereket.

101 Ebből következően visszatérően foglalkozniuk kellett ezekkel a kérdésekkel. Mindenekelőtt a Népjóléti Minisztérium ügyköreinek megállapítása, a külkereskedelem, a szakoktatás, a gépjárműközlekedés, a mozgóképügyek, az árszabályozás hovatartozása, a rendőrség felülvizsgálatának kérdése, az Iparügyi Minisztérium, illetve a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, továbbá az Újjáépítési, valamint a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium közötti együttműködés zavarai jelezték ezeket a gondokat.

102 A viták természetesen nem csak és nem is elsősorban a tárcák szakszerűségi szempontjait juttatták kifejezésre, hanem többnyire a pártok érdekei szerint robbantak ki, és jutottak valamilyen módon nyugvópontra. Zavarólag hatott a tárcák működése szempontjából az is, hogy budapesti székházaik - kevés kivételtől eltekintve - a használhatatlanságig megromosodtak, felszerelésük, irattáraik jórésze elveszett. A budai kormányzati negyedben egyetlen minisztériumi épület sem volt használható állapotban. Ezért a kormány Budapestre történt átköltözködésekor valamennyi minisztérium a pesti oldalon rendezkedett be. Elhelyezkedésük a következőképpen alakult: Miniszterelnökség - Ferenc József (ma Roosevelt) tér 3. (a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, ma a Belügyminisztérium épületében) Honvédelmi Minisztérium - Marko u. 12. Külügyminisztérium - Szabadság tér 15. 45