Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A miniszterek, a kormány összetételének változásai 32
hogy a Vörös Hadsereg által kibocsátott pengő pénzjegyeket mielőbb kivonják a forgalomból. Rövidesen támadások indultak ellene a bevételeket és felhasználásukat párhuzamba állító, az állampolgárokat, elsősorban azonban a vállalkozókat kímélő adópolitikája miatt. A baloldal elsőszámú céltáblája lett. Miután a minisztérium épületébe behatoló, s a minisztert kereső orosz katonák randalírozása miatt kénytelen volt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál is tiltakozni, 80 július 21-én pártja visszahívta a kormányból. Jelentős feladatok vártak a kormány másik kisgazdapárti tagjára, Gyöngyösi János külügyminiszterre is. Nem volt diplomata, a diplomáciában nélkülözhetetlen nyelvek ismeretével sem rendelkezett. Talán azért is esett rá a választás e fontos tárca esetében, mert azt remélték, hogy könnyen lehet majd irányítani. Gyengeségei főleg az első időben esedékessé vált fegyverszüneti tárgyalás során mutatkoztak meg, amikor meg sem kísérelte felvetni az ország jövője szempontjából fontos kérdéseket. Nem volt eredményes a jóvátételi egyezmény előkészítése ügyében folytatott tárgyalások során sem. Békeelőkészítési politikája passzív volt. A szomszéd országokkal való viszony alakítását illető politikája - főleg az ott élő magyar lakosság sorsát illetően - túlságosan optimistának bizonyult. Az angol és amerikai missziók magyarországi jelenlétét csak minimálisan használta ki a felmerült problémák megoldása érdekében. Túlságosan elébe ment minden esetben a szovjet igényeknek, végső soron ennek a magatartásának köszönhette, hogy mindvégig a helyén maradhatott, sőt a következő kormányokban is megőrizhette pozícióját. A Kisgazdapártnak, a két miniszteren kívül volt azonban még egy állandó képviselője a kormányban: Balogh István miniszterelnökségi politikai államtitkár. Már 1944 őszén kiváló kapcsolatokat létesített Szegeden a szovjet katonai vezetőkkel, majd az odaérkezett magyar kommunista vezetőkkel is. Ennek alapján felmerült a kormányalakítási előkészítő tárgyalások során az is, hogy tárcát kapjon, ő azonban elhárította ezt. Talán kommunista késztetésre, hogy így is elébemenjenek a miniszterelnök jobboldali befolyásolásának, csak a miniszterelnökségi államtitkárságot vállalta. A személyéhez, szerepéhez fűzött várakozásoknak tökéletesen megfelelt: úgy tárgyalta a legkényesebb kérdéseket, hogy személye s az általa képviselt álláspont elfogadható legyen saját pártjában, s a kormány más köreiben is. A problémák több szempontú megvilágításának módszerét követve, az érdekek egyesítésére törekedve sok nehéz helyzeten segítette át a miniszterelnököt - és a kormányt. Szerepének fontosságát látva kommunista részről mégis felvetették a saját emberükkel való lecserélésének igényét; feltehetőleg szovjet ellenzésre álltak el ettől, mivel a magyar társadalom és a nyugati szövetségesek felé fontosnak tartották a papi személy pozícióban maradását. A baloldal már februártól kezdve rendszeresen támadta a kormány egyes tagjait. Nyilvánosan elsősorban Teleki Géza, Vásáry István és Faragho Gábor távozását követelték, szűkebb pártkörökben és a két munkáspárt összekötőbizottsági ülésein, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetőivel folytatott megbeszéléseiken azonban valójában a kormány lecserélését vagy legalábbis nagyarányú átalakítását készítették elő. Április-májusra tervezték a fordulatot, bízva abban, hogy a kormány Budapestre költözése után, az itteni baloldalibbnak minősített közegben radikálisabb változtatásokra lesz lehetőség. A Szociáldemokrata Párt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a Közellátásügyi Minisztérium vezetését kívánta a maga számára biztosítani. A Kommunista Párt a csehszlovák, a román és a jugoszláv kormá38
