Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A miniszterek, a kormány összetételének változásai 32
egyaránt a Szociáldemokrata Párt jobbszárnyán foglalt helyet a korábbi időszakban. Számolni lehetett azzal, hogy az újjászerveződő szociáldemokrata pártvezetés, a régi baloldali vezetők előkerülésével változtatni fog a pártnak a kormányban való képviseletén. Takács Ferenc iparügyi miniszter munkásságában ennek ellenére semmi jelét nem adta annak, hogy helyzetét bizonytalannak érezte volna. Valójában azonban nem tehetett sokat, minthogy az ipar jórészt romokban volt, felszerelését külföldre hurcolták, a megmaradt része szovjet ellenőrzés alá került, a munkaerő nagy része pedig hadifogságban volt. Munkássága jórészt a helyzet felmérésére irányult, illetve a szovjet kézbe került gyárak, bányák visszaigénylésében, s a túlnyomóan ipari cikkekből álló jóvátételi igények elfogadhatóbbá tétele érdekében folytatott tárgyalásokban merült ki. Ebben az időszakban más sem tudott volna érdemben többet s jobbat teljesíteni. 1945. június l-jén bekövetkezett leváltásának tehát pusztán pártpolitikai oka volt. Valentiny Ágoston igazságügyminiszter esetében más volt a helyzet. Irányításával kissé vontatottan történtek intézkedések az elmúlt időszakban hozott antidemokratikus és faji törvények, rendelkezések felszámolása, jóvátétele érdekében. Hasonló volt a helyzet a népellenes és háborús bűnösök felelősségre vonását célzó népbírósági és az igazolásokat szabályozó rendelkezésekkel kapcsolatban. Nem voltak mindig kellően hatékonyak az általa előkészített intézkedések, többször is vissza kellett térni egy-egy kérdésre. Volt olyan eset is, hogy a deportálásból visszatért zsidókkal kapcsolatban jegyzőkönyvben is rögzített - meglehetősen barátságtalan érzületről tanúságot tevő megnyilatkozást engedett meg magának. 79 A rendőrség körében mutatkozott rendellenességek és a belügyminiszter hatáskörének csorbítására irányuló akciói kapcsán éles ellentétbe került a minisztertanács baloldalával és - bár több tekintetben neki volt igaza - pártja politikai szempontból megvonta tőle a bizalmat: július 21-én távoznia kellett a kormányból. A Kisgazdapárt két minisztere sem a párt első számú vezetőinek a köréből került ki. Az ő esetükben is a szovjet csapatok által már ellenőrzött területen fellelhető kisgazdapárti politikusok jelentették a választékot. Annak ellenére azonban, hogy nem tartoztak pártjuk legjelentősebb és legismertebb vezetői közé, mindketten a kormány színes egyéniségei közé tartoztak. Vásáry István pénzügyminiszter alighanem a legnagyobb igazgatási gyakorlattal rendelkező tagja volt a kormánynak. Politikai múltja és az, hogy Debrecenben, az ő városában kezdte meg működését a kormány, nagy biztonságérzetet adott számára, kezdettől fogva a leginvenciózusabb miniszternek mutatkozott. Éleseszű, kiváló vitázó volt, akinek az érveivel minisztertársai nehezen tudtak szembeszállni. Egyes minisztertanácsi üléseken, mint korban legidősebb, ő helyettesítette a miniszterelnököt, s a Nemzeti Főtanácsban is ő lett a helyettese. Figyelemreméltó erőfeszítéseket tett bár a kormány ezeket nem honorálta - a teljesen kiürült államkassza feltöltésére, az államháztartás egyszerűsítésére, a jóvátétel terhének társadalmi elosztására. Eredményesebbek voltak az állami jövedékek alapját képező, s a szovjetek által lefoglalt termékek (dohány, szesz) visszaszerzésére irányuló erőfeszítései. Egyik fő törekvése volt, hogy pénzügyileg függetlenítse mielőbb az országot a Szovjetuniótól. Erőfeszítései, hogy ne a Szovjetunióban nyomtassák az új magyar pénzt, sikerrel jártak; a pénzigény belső kölcsönből való fedezésére irányuló javaslatát azonban elvetették; szovjet kölcsönért kellett folyamodnia ismételten; nem járt eredménnyel az a törekvése sem, 37
