Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 21. 1945. április 18 332
21. 1945. április 18. Miklós: Bár a mostani négy halálos ítélet 13 igen szépen volt kidolgozva, előfordulhat, hogy kiegészítésre lesz szükség. Kéri tehát, hogy az ítéleteket legalább egy fél nappal előbb küldjék meg. [8] Valentiny [1.] a nyári időszámítás bevezetésére tesz előterjesztést, 14 amiben döntés nem történt. [9] [Valentiny:] 2. A menekült tisztviselők fizetése ügyében szólal fel, amit sürgősen rendezni kell. Addig amíg a tisztviselő ellen nem történik semmi, addig tisztviselőnek kell tekinteni. Teleki: Nem csak a tisztviselőkről, hanem egyáltalán minden menekültről gondoskodni kell. Kárpátalja különösen veszélyes. Miklós felkéri a népjóléti és a pénzügyminisztert, hogy segélyezésük ügyét beszéljék meg. 15 [10] Valentiny bejelenti, hogy a népbírósági rendeletet nem tudja hozni, mert a pártok statáriális módon akarják elintézni, amit ő nem vállal. 16 [11] Erdei a csendőrség feloszlatás! rendeletét hozza, melyben hosszú vita után úgy határoznak, hogy mivel a rendelettervezetet csak az utolsó pillanatban kapták és nem volt módjuk áttanulmányozni, a következő minisztertanácson tárgyalják. 17 [12] Ezután rátér Erdei a főispánok kinevezésére. Bejelenti, hogy az Ellenőrző Bizottság a Dunántúlra is sürgeti a főispánok kinevezését. A következőket hozza javaslatba: Cser Sándor Tolna, dr. Hám Tibor Sopron vm. és Sopron város, dr. Jaczkó Pál Vas vm., dr. Joannovich Emil Esztergom és Komárom vm., Katona János Győr-Moson13 Nem négy, hanem öt halálos ítéletről volt szó; lásd a 12. sz. jegyzetet, talán azért fogalmazott így Miklós Béla, mert az egyik elítélt, Szalánczi Béla számára Vörös János kegyelmet kért, és a végén el is éne, hogy nem végezték ki. 14 Lásd a 23. sz. jegyzőkönyv 24. napirendi pontját. 15 Lásd a 24. sz. jegyzőkönyv 18., a 25. sz. jegyzőkönyv 14. és a 26. sz. jegyzőkönyv 9. napirendi pontját. 16 A pártok állásfoglalását nem ismerjük. Tény viszont, hogy Valentiny igazságügyminiszter már jóval korábban közölte a sajtóval, hogy több jogásszal tanácskozást tartott s a népbíróságok gyakorlatát illetően az az álláspont alakult ki, hogy kétféle ítélet legyen: halálbüntetés, vagy bizonytalan időre szóló kényszermunka, továbbá, hogy fellebbezésre ne adjanak lehetőséget. (Szabadság 1945. március 23.) Ezekben a napokban több újságcikkben bírálták a népbíróságok liberális ítéleteit. A Kis Újság (1945. április 12.) is követelte: „Meg kell reformálni a népbírósági rendeletet!" s méltatlankodott, hogy „Milotai és Rajniss csak egy esztendei börtönt érdemel?" A Szabadság (1945. április 17.) is reményét fejezte ki, hogy a Budapestre költözött kormány első feladatának tekinti az igazolási és a népbírósági rendelet megváltoztatását, - egyben jelezte, hogy az Igazságügyminisztériumban megkezdődött a Függetlenségi Front jogász szakértőinek értekezlet-sorozata e tárgyban. Kovács Kálmán igazságügyi államtitkár elmondta a sajtónak, hogy azért szükséges a népbíróságokról szóló rendelet reformja, mert a fellebbviteli eljárás elhúzódása miatt nem lehetett végrehajtani gyorsan az ítéleteket, s ez a közvélemény egy részének felháborodását váltotta ki. Közölte, hogy általában szigorítani kívánnak, s a fiatalkorúak esetében is kemény ítéleteket terveznek; el akarják érni, hogy csak súlyosbításért lehessen fellebbezni. Ugyanakkor hiányolta a harcos, demokratikus közvéleményt s hangoztatta, hogy fel kell rázni a közönyösöket. (Szabadság 1945. április 24.) Lásd továbbá a 23. sz. jegyzőkönyv 21., a 24. sz. jegyzőkönyv 7. és a 25. sz. jegyzőkönyv 2. napirendi pontját. 17 Lásd a 22. sz. jegyzőkönyv 1., majd a 23. sz. jegyzőkönyv 5. napirendi pontját. 336
