Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A kormány felelőssége, hatásköre és hatóköre 27

zott a Nemzeti Főtanácsra, nevezetesen a címadományozás, a rendjel és kitüntetés alapításának és adományozásának, továbbá a követek, konzulok küldésének és fogadásának, külállamokkal létesített szerződések aláírására vonatkozó felhatalmazás megadásának, a szerződések megerősítésének hatáskörét. Mindezt végül egységes szerkesztésben törvényerőre emelték.

74 Bár csak a miniszterek kinevezése esetében emelték ki a jogszabályok a miniszterelnök javaslattevő jogát, a gyakorlatban ezek az ügyek a miniszterelnök elé kerültek, s többnyire a kormány ülése, a minisztertanács elé is. A fentiekről szóló jogszabályok egyébként kimondták, hogy az említett egyes jogok gyakorlásánál a Nemzeti Főtanácsban az ügy tárgya szerint illetékes miniszter az előadója, akinek javaslattételre volt joga. Ez természetesen azt jelentette, hogy az illetékes miniszter is indíttatva érezte magát az esetek többségében arra, hogy a minisztertanáccsal egyeztetett álláspontot képviseljen a Nemzeti Főtanácsban. így a kormánynak többszörös lehetősége volt arra, hogy álláspontját érvényesítse az államfőt pótló testületekben. Hozzászámítható ehhez az is, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságában kezdetben a miniszterelnökön kívül helyet foglalt hat miniszter és két államtitkár is. Ez a helyzet az 1945. szeptember 6-án újjáalakult Politikai Bizottságban módosult ugyan, mégis a kormány időszakának nagyobbik részében a testületnek csaknem a harmada a kormány tagjaiból került ki, s az államtitkárokkal együtt, akik közül Balogh István a Politikai Bizottság előadója volt, csoportjuk jelentős befolyást gyakorolhatott még akkor is, ha az egyes tagok többnyire pártjuk álláspontját képviselték, így a három legfontosabb közjogi testület (az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöksége, a Politikai Bizottság és a Nemzeti Főtanács) közül kettőben a miniszterelnöknek, illetve a kormánynak közvetlen és szinte döntő befolyása érvényesülhetett. Ez magyarázatául szolgálhat annak a ténynek, hogy meglehetősen könnyen átlépte az ideiglenességből következően egyébként mérsékeltebb hatáskörének határait. A kormány tehát mint végrehajtó hatalom, az államigazgatás központi szerve nagyon sok mindent megtehetett. Bizonyos fokig - mint ahogyan ez gyakran előfordul más területen is - fölébe nőtt a törvényhozást és az államfői hatalmat gyakorló szerveknek. Ez többé-kevésbé következett abból is, hogy állandó és fokozatosan kiépülő apparátussal rendelkezett, s hogy a minisztertanács rendszeresen ülésezett, így a kezdeményezés, az ügyek folyamatos intézése, még az államhatalmi szervek vonatkozásában is, sok tekintetben az ő kezébe került. Egészen más kérdés volt az, hogy mindezt milyen körben, az ország mekkora területén tehette meg. Az első időben a kormány hatásköre csak Debrecen városára és közvetlen környékére terjedt ki. A posta, a vasút, a távíró és a telefon nem működött, illetve civil célokat nem szolgált, a gépkocsiforgalom meglehetősen bizonytalan volt. A rendeletek, hírek esetlegesen jutottak csak el az országnak az oroszok által már elfoglalt részeibe, de jórészt minden község, város és vármegye élte a maga életét, a központi kormányzattól alig érintetten. Helyileg sokszor megelőzték intézkedéseikkel a kormányt, sőt több helyen, így Szegeden és Budapesten országos jelentőségű ügyekben is intézkedtek. A helyi állami szervek tisztviselőinek fizetését, ha központilag volt is pénz esetleg erre a célra, a szállítás bizonytalansága, a közbiztonság zavarai folytán nem tudták a helyszínre juttatni. A vármegyei, városi pénztárak - kifosztottságuk következtében 31