Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 18. 1945. március 19 288
18.194 S. március 19. kai együtt harcoltak a németek ellen, később mégis elhurcolták őket és most fogságban vannak. Miklós a külügyminiszter bejelentését tudomásul veszi, majd felkéri a minisztereket, hogy az el nem intézett és égetően sürgős ügyeket jelentsék be nála, hogy ő is alkalomadtán szorgalmazhassa elintézésüket. Balogh az internáltak ügyéhez szól hozzá és politikai szempontból is nagyon kívánatosnak tartja, hogy a közhangulat miatt is visszakerüljenek mindazok, akiknek elvitele miatt már úgyis sok panaszos hang hallatszott el. Miklós sajnálattal állapítja meg, hogy az elhurcolások legjobban éppen azokat a korosztályokat érintik, amelyekre az új honvédségnek felállítása végett szükségünk volna. Vörös hangsúlyozza, hogy ezzel az eljárással a hadseregnek gyors felállítása nagyban megnehezedik és már több olyan hangot hallott, hogy ők félre lettek vezetve Miklós és Vörös vezérezredesek felhívása által, 5 mert akik átjöttek, azokat nem a németek elleni harcra használták fel, hanem fogolytáborba zárták. Megállapítja, hogy a valóság tényleg az, hogy felhívásaikkal nem hadsereget értek el, hanem csak a Szálasi-hadsereg 6 szétzüllesztését. Igen fontosnak tartja, hogy az internáltak minél hamarabb visszakerüljenek. Vásárynak azon kijelentésére, mintha azt az Ígéretet tették volna, hogy az összes hadifoglyokat a fegyverszüneti szerződés aláírásával rendelkezésünkre bocsátják, [Körös] megjegyzi, hogy az összesről nem volt szó, hanem csak azokról, akik tényleg azzal a céllal jöttek át, hogy Miklós és Vörös vezérezredesek alatt harcoljanak. Gyöngyösi a romániai fogolytáborokban fellépett sok betegségre tér ki, hogy hallomása szerint az ellátás és elhelyezés ott igen rossz és naponta nagy számban haláloznak el az emberek. Gödöllőről is olyan híreket kapott, hogy az elhalálozások száma ott igen nagy. 7 Miklós felszólítja a belügyminisztert, hogy telefonon érdeklődjön, hogy az egyes fogolytáborokban milyen az elhelyezés, ellátás, milyenek az egészségügyi állapotok, hogy ezeknek birtokában pontos adatokkal fordulhasson a [SZ]EB-hez. Hallomásból tudja, hogy Gödöllőn 6000 internált ügyét felülvizsgálják és ezt a tábort felszámolják. Gábor: A rendelkezésünkre bocsátandó üzemanyagok tárolása mellett azoknak a helyszínre szállítását, elosztását, nemkülönben az élelmiszer-anyagok tervszerű szétosztását, már előre meg kell szervezni és éppen ezért szükséges, hogy ezek a tervek mielőbb elkészüljenek. (Demeter a Dolgozók Frontjának nevében járt nála, ebben az egykéz rendszer veszélyét látja. Ugyanis azt vette ki az előadásából, hogy az árat ők fogják megállapítani, a haszonkulcsot ugyanúgy 8 . Bár nem nagy bizalommal van az egész vállalkozással szemben, mégsem tiltotta el, mivel érzése szerint ez is fokozni fogja Budapest ellátását.) Azonban kéri a KM[-et] nagyobb óvatossággal kezelni a vá5 Miklós Béla és Vörös János által aláírt, s többször megismételt átállási felhívására vonatkozik az utalás. 6 Az előző három szót a jegyzőkönyvvezető utólag tintával írta be a legépelt szövegbe. 7 A romániai Foksaniban felállított táborban halt meg különösen sok magyar fogoly. Gödöllőn gyűjtő és elosztó tábor működött. 8 Nem világos, hogy miről szólt a bejelentés. Lehetséges, hogy Demeter Géza miskolci kapcsolatai révén szervezett akciójáról volt szó, de az is lehetséges, hogy Demeter János (1908—) erdélyi baloldali ügyvéd, gazdasági szakíró - aki ekkor Kolozsvár alpolgármestere volt -, esetleg utóbbi öccse, Demeter Béla (1910-1952) újságíró, szociológus járt Debrecenben bizonyos áruszállítások ügyében. Ez utóbbi esetben lehetséges, hogy a „Dolgozók Frontja" a Romániában ekkor alakult Országos Demokratikus Arcvonallal azonos. 289
