Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 4. 1945. január 12 112

4. 194S. január 12. Miklós a kérdést elvileg eldöntöttnek nyilvánítja akként, hogy a papír felkutatásában mindenki részt vesz, azt kiigénylik és a pártok között igazságosan elosztják. Erdei ezek után a közbiztonság és rendőrség kérdését tárgyalja. Megemlíti, hogy Szuszajkovval tárgyalást folytatott katonaszökevényekkel és egyéb garázdálkodókkal szemben való eljárás tárgyában. A tervezetek felolvasása előtt Miklós megemlíti, hogy ha elég személyzet a rendőrségnél nem állana rendelkezésre, akkor a honvédség megalakulása után, a hat-nyolc hetes átképzés ideje alatt, az országot átfésülik, mert hiszen a hadsereg ütőképességének alapja a személy- és vagyonbiztonság. Erdei a rendőrség újjászervezésével kapcsolatban kérdőívet bocsát ki, melyet felolvasás után a minisztertanács elfogad. Majd az újjászervezés és demokratikus alapon való felépítés rendelettervezetét olvassa fel pontonként. Faragho, Vásáry, Valentiny, Nagy, Molnár hozzászólása után a rendelet-tervezetet helyesbítésekkel elfogadják.

6 [6] Erdei a főispánok kinevezésére tesz előterjesztést, mégpedig Bács-Bodrog vármegye és Baja thj. város főispánjává Herboly Zoltánt, Borsod vármegye és Miskolc (megbízva csonka Zemplén és Abaúj vármegyékkel) Tóth Bélát, Pest-Pilis-Kiskun vármegyék, Kecskemét város főispánjává Márkus Ferencet javasolja. Kéri, hogy Szatmár vármegye élére egy szakembert sürgősen nevezzenek ki, aki Mátészalka székhellyel működne.

7 Főispáni értekezletre azokat rendelné be, akik helyben vannak, a többiek részére írásban adna utasítást négy melléklettel: 1. általános tájékoztatást a kormány programjáról; 2. főispáni fogadalomtétel, beiktatás és javadalmazás; 3. főispán adminisztratív hatásköre; 4. a rendkívüli viszonyoknak megfelelő utasítás és tájékoztatás.

8 6 A közrend és közbiztonság fokozottabb védelméről szóló rendelet 5006/1945. BM sz. alatt jelent meg a MK 1945. január 27-i számában. A közbiztonsági szervekre vonatkozó adatok bejelentéséről az 5005/1945. BM sz. rendelet intézkedett (uo.) Megtalálható a jegyzőkönyv mellett az államrendőrség újjászervezéséről szóló tervezet, ezt 4/a. sz. mellékletként közöljük. 7 Herboly Zoltán (1894-1957) tanító. Debrecenben és környékén tanított, a tanyai iskolák megszervezése terén szerzett érdemeket. A Parasztpárt jelöltjeként nevezték ki 1945 januárjában Bács-Bodrog vármegye és Baja főispánjává, horvát és szerb nyelvismeretét jól hasznosította a jugoszláv partizánokkal való egyezkedés és megbékélés érdekében. 1945. június 6-án felmentették és helyébe Mezei Mihályt nevezték ki főispánná. Tóth Béla (1888-1966) szabó. 1919-től tagja volt a Kommunista Pártnak, a magyar Vörös Hadseregben komisszár volt. 1919 után tizenöt évet töltött börtönben. Szabadulása után a Vörös Segély munkájában, majd a Békepártban vett részt. 1944-ben Miskolc környékén bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A Kommunista Párt miskolci szervezetének titkára és a helyi nemzeti bizottság elnöke lett. Beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. jamuár 12-én Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyék, valamint Miskolc város főispánjává nevezték ki. 1945. február végén betegségére hivatkozva visszaadta a megbízatását, valójában azonban kényszerítették erre: a rendőrség letartóztatta. 1945 nyarán szabadon bocsátották. Később csak 1956-ban vett részt a politikai életében, a Kádár-kormány érdekében. 1945 februárjában Oszip Istvánt nevezték ki a helyébe főispánná. Márkus Ferenc (1899—?) a Viktória Vegyészeti Művek Rt. tisztviselője volt, a Szociáldemokrata Párt tagja. Főispáni kinevezésétől kezdve 1945 májusáig Kecskeméten tartózkodott állandó jelleggel, utána áttette hivatalát Budapestre. 1945 decemberében, amikor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vámegye kisgazdapárti főispánt kapott, megvált a kecskeméti főispánságtól is. Szatmár vármegye főispánja Erőss János lett; lásd a 3. sz. jegyzőkönyv 6. sz. jegyzetét. 114