Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 4. 1945. január 12 112

4. 194 S. január 12. Valentiny nagyon fontosnak tartja, hogy a főispán nagy gyakorlattal bíró, fogalmazási gyakornokot válasszon titkárának. Miklós a tervezetet elfogadottnak jelenti ki és [Miklós] az igazságügyminisztert kéri fel javaslatának megtételére. [7] Valentiny a kormány elé terjeszti azt a kérdést, hogy a népbíróságra vonatkozó rendelkezés kiadására a kormány felhatalmazottnak érzi-e magát, vagy a Nemzetgyűlés elé tartozó ügynek minősíti. Ezzel szorosan összefüggő kérdésnek minősíti a kegyelmezési jogot. Kéri, hogy először minisztertársai szóljanak az ügyhöz. Nagy kifejti, hogy az igazságügy miniszternek [a] javaslata őket semmi szín alatt nem befolyásolja, viszont szükségesnek tartja, hogy éppen ebben a nehéz kérdésben a szakminiszter fejtse ki álláspontját. Faragho, Nagy felszólalásával ellentétben röviden kifejti, hogy bár [a] fenti két ügy a Nemzetgyűlés elé tartozhatna, azonban azt állandóan együtt tartani nem lehet, viszont a kormány, felhatalmazása alapján, hivatottnak érezheti magát az összes ügyekben való döntésre. Valentiny: A Nemzetgyűlés az ország ügyeinek vitelére jogosította fel a kormányt, tette pedig ezt a kormánynyilatkozat elhangzása után, mely ezeket a kérdéseket, mint megvalósítandó programot már mind felvetette.

9 Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány a Nemzetgyűlés összehívása nélkül is jogosítva érezheti magát ezen kérdések eldöntésére, mert hisz a kormány nyilatkozata már kitért a nagy nehézségekre és problémákra, és egyenesen ezeket a pontokat is felsorolta: honvédség, népbíróság, tisztogatás. Ugyanakkor, amikor a Nemzetgyűlés a kormánynak az ország ügyeinek vitelére jogot adott, a Nemzetgyűlés elnökét csak bizonyos kinevezések megejtésére és adminisztratív joggal ruházta fel. Javasolja, hogy a kegyelmezési jogot egy kegyelmezési tanács: a Nemzetgyűlés elnöke, a kormányelnök és a Politikai Bizottság

10 egy nem kormány tagja [sic!] képezze. Kifejti, hogy a népbíróságban teendő rendelkezés elejét akarja venni, hogy a vidéken önkényesen járjanak el ezen a téren, illetve a megalakuló népbíróságokat közös nevezőre hozza és jogaikat megszabja. ! Az értekezlet jegyzőkönyvét nem sikerült megtalálnunk, a körlevelet közli: Sorsforduló. Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. Szerkesztette: Karsai Elek és Somlyai Magda, Budapest, 1970.

1. kötet, 486-491. p. 9 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 2. ülésén, 1944. december 22-én, a kormány programjának ismertetése és vitája után Zsedényi Béla mint elnök határozatilag kimondta, „hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés örömmel veszi, hogy magyar kormány alakulhatott, bizalmat nyilvánít vele szemben és felhatalmazást ad neki az ország ügyeinek vezetésére." (INN 33. old.) 10 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által december 22-én életrehívott Politikai Bizottságról van szó. Tagja lett dr. Vásáry István, Nagy Imre, dr. Valentiny Ágoston, dalnoki Miklós Béla, dr. Erdei Ferenc, dr. Balogh István, Őry István, Gyöngyösi János, Gerö Ernő, Révai József, Dobó Schimmer István, Kovács János, Pozsgay Gyula, Németh István, Nagy Zoltán, Szula András, dr. Révész Imre, dr. Bánáss László, dr. Váczi József, dr. Molnár Kálmán, dr. Juhász Nagy Sándor és Örley Zoltán. Elnökévé dr. Zsedényi Bélát, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökét választották. Az ideiglenes kormány megalakítása volt az első és legfontosabb feladata, miután azonban a Nemzetgyűlés következő ülésszakának összehívását ismételten elhalasztották, az időközben felmerült ügyek viszont szükségessé tették egy olyan szervnek az időnkénti összehívását, amely hűen tükrözte az egész Nemzetgyűlés összetételét, tehát a Politikai Bizottság elé vitték ezeket. így fokozatosan kibővült a hatásköre, valósággal helyettesítette az Ideiglenes Nemzetgyűlést. 115