Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

akinek familiaritas-ában Mihály szolgált, cum cunctis suis familiaribus protunc in sua katerva existentibus simul et in unum ac sub una dispositione kegyelmet kapott és ezt a Marchaly-nak, továbbá valamennyi familiárisának adott királyi kegyelemlevéllel bizonyítani tudja, Szt. György nyolcadára halasztotta. Ekkor Marchaly-i, Thomay-i Pál felperes jelenlétében magával hozva az alperest, előadta, hogy a királytól nyert kegyelemlevelében familiárisainak neve nincs felsorolva, az alperes atyja: Mihály azonban abban az időben az ő familiaritas-ában volt. Az alperes ekkor, noha előbb azt állította, hogy atyja kegyelemlevelét Kereythew András csalárdul magánál tartja, alávetette magát a királyi tárnoki házban lévő registrum megvizsgálásának. Mivel e vizsgálat nélkül a felek között nem tudott ítéletet mondani, a pert Szt. Mihály nyolcadára halasztva meghagyta, hogy a közbeeső idő alatt az alperes nézze át a registrum-ot, és bizonyítsa, hogy atyja kegyelmet kapott. A kijelölt határnapon az alperes előadva, hogy a registrum-ot királyi távollétben nem tudta felkutatni, halasztást kért. Kérését böjtközép (márc. 6.) nyolcadán megismételve tárgyalásra a prelátusok és bárók határozatából a mostani Szt. Jakab nyolcadán került sor. Ekkor az alperes bevallva, hogy sem a királyi kegyelemlevelet bemutatni, sem a királyi registrum-mal való bizonyítást teljesíteni nem tudja, hangsúlyozta, hogy a zavarok idején ő még kiskorú gyermek lévén atyjával nem élt in uno esu ac victu et amictu, hanem egyik királyhoz hű nemes rokona házában és gyámsága alatt nevelkedett, és így Kysthomay birtok fele mint saját része őt joggal megilleti. Állítása helyességét a felperes nem vonta kétségbe, sőt elismerte azt. Az alperes érvelését a prelátusokkal, bárókkal és az ország nemeseivel együtt maga is helyesnek fogadva el, a felperesnek nem az egész Kysthomay birtokot, hanem annak csak felét, a hűtlen Mihály részét ítéli meg. Vyta-i Péter fia: István királyi ember kiszállva a Mihály fia: Miklós kezén lévő Kysthomay birtok területére, ezt ossza két részre s az egyik félbe iktassa be Thomay-i Pált, a másik fele Miklósnál maradván. Minderről a konvent gyertyaszentelő nyolcadára tegyen jelentést. Az oklevelet, mivel Eberhard zágrábi püspök kancellár a királyi pecsétekkel távol van, ennek pecsétjével erősítteti meg. Hártyán, zárlatán pecsét nyomával. DL 92471. (Festetics cs. lt., Zala 78.) - (M.) 1032 Szept. 7. (in Vissegrad, 38. die oct. Iacobi) Garai Miklós nádor a váradi káptalanhoz. Bereck egri prépost és a káptalan 1409-ben Szt. Mihály nyolcadán Gerla-i Ábrahám fiának: Jánosnak fia: Dénes, ezen Ábrahám fia: László, ezen Ábrahám fiának: Miklósnak fiai: István, László és Imre ellenében bemutatták a váradi és aradi káptalanoknak és Békés megyének királyi parancsra tartott vizsgálatról szóló, 1406-ban kelt jelentéseit, amelyek szerint Békés megyében vizsgálatot tartva megállapították, hogy Dénes és társai a prépost és a káptalan Feyerem nevű birtokának tartozékain levő Veze nevű birtokát elfoglalták, mire az alperesek ügyvédje azt válaszolta, hogy a prépostot és a káptalant nem zárták ki Veze birtokból, hanem azt mint Feyrim birtoktól elhatárolt önálló birtokot ősi jogon bírják és arra vonatkozó okleveleiket újabb tárgyaláson készek bemutatni, ami után úgy ítélt, hogy a Gerla-i nemesek tartoznak okleveleiket vízkereszt nyolcadán bemutatni, Dénest pedig, minthogy a tárgyaláson nem jelent meg és a perbeli ellenfélnek a 14 márka 160 dénár bírságot nem fizette meg, ennek kétszeresében, meg nem jelenése miatt pedig a szokott bírságban elmarasztalja és meghagyta megidézését Szt. György nyolcadára, amikorra az ellenfélnek járó 28 és fél