Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

401. 1283. Opour erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a [Dees]war-i villicus és hospesek kérésére megígéri, hogy megtartja őket [IV.] László királynak általuk bemutatott oklevelébe foglalt kiváltságaikban (371. sz.). Tehát tudomásul veszi, hogy mentesültek a Zonuk-i ispán és curialis comes, valamint a várjobbágyok joghatósága alól és minden ügyükben saját villicusuk illetékes ítélkezni. Eredeti, hártyán, hátlapján rányomott pecsét nyomával, Dés város lt (DF 253301). • Közlés: ÁUO IV. 262— 263. — Schássburger Programm 51 (Kari Steilner). — Ub I. 146. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 244 (román fordításban). • Regeszta: TörtLapok 1/1874. 410 (K. Papp Miklós). 402. 1283. [IV.] László király bizonyítja, hogy bár a Rátold nembeli Lesták fiai: Rorand magister és Deseu magister, valamint István fiai: Domokos és László, továbbá Olivér fiai: Reynold és Miklós előtte perbe fogták a szintén Rátold nembeli Rorand bán fia: Mátyás magistert birtokaik elherdálása és elidegenítése miatt, hosszas pereskedés után, királyi engedély alapján, kiegyeztek egymással. E megegyezés során felosztották egymás között valamennyi örökjogú, vásárolt, szerzett vagy bármely jogcímen kezükre jutott birtokukat. Ezek közül Kaza (Borsod vm), Puthnuk és Feled (Gumur vm), Pathaa és Zengurg (Symig vm), Wylak, Kuesd és Olahteluk (Byhor vm), az erdélyrészi Chycho és Rethteg, továbbá Selpe (Poson vm) és Rátold (Pest vm) birtokok minden hozzájuk tartozó jószággal és a Ratold-i egyházzal együtt Lesták fiainak és említett társainak jutott. Laapa (Symig vm), minden Posoga vármegyei birtok, a Szlavóniában a Draua és Zaua között fekvő, magyarul Nogkemluknak nevezett vár tartozékaival, NogRatold (Wesprim vm), Baldun magister részének kivételével, Halaz (Zaboch vm) és Kuesd (Zemlen vm) nevű birtokaik minden hozzájuk tartozó jószággal viszont Mátyás magisteréi lettek. A felek kötelezték magukat arra, hogy ha idők folyamán a tőlük elidegenedett birtokok közül valamelyiket visszaszerezhetnék, azt is felosztják egymás között. — Az oklevél Bertalan magister királyi alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, fúggőpecsét töredékével, Leleszi konvent lt, Acta anni 1223—1359, NB. n. 2A (DF 219426). 1364 előtt keletkezett hamisítvány: RegArp 3233. sz. — Ái az egri káptalan 1364. május 17-én kelt, szintén hamis oklevelében, Radvánszky cs lt: DL 89370. • Közlés: Koller I. 419—421. — Katona VII. 885—886 (töredékesen). — CD V/3. 174—175 és VII/2. 99—102. — ÁUO XII. 382—384. — Hurmuzaki 1/1. 446. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 245—246 (román fordításban). • Regeszta: Ub I. 145. — Kukuljevic: Regesta 1354—5. sz. — Smiciklas VI. 439—440. — DocVal 27—28. — RegArp 3233. sz. — TSzle 7/1964. 14 (Györffy György). 403. 1284. augusztus 22. (in oct. Assumpt. Marié) A váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István-konvent és prépostja: János bizonyítja, hogy Rorand erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, István királyi pohárnokmester, Copoz (d) Jakab királyi lovászmester — apjuk: Tamás comes és többi testvérük: László, Beke és János nevében is — a királytól kapott Vrusi falut hűséges szolgálataikért Dees magisternek és testvérének: Dénesnek adományozzák, és kötelezik magukat, hogy annak használatában saját költségükön megoltalmazzák őket. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, az Esterházy hercegi cs lt: DL 86862. • Közlés: ÁUO XII. 427—428.