Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

404. 1284. december 21. (Deeswar, in Thome ap.) Roland erdélyi vajda és Zonuk-i ispán biztosítja a Deeswar-i hospeseket, hogy békén hagyja őket az [V.] István és [IV.] László király általuk bemutatott okleveleiben (233. és 371. sz.) foglalt kiváltságaik szabad gyakorlásában, miként ezt az előző vajdák is megtették pátens okleveleikkel. Ügyeikben tehát a Zonuk-i ispán vagy officiális, illetve albírája (viceiudex) nem ítélkezhet, erre egyedül csak az általuk választott villicus illetékes. Ha azonban a villicus külső személyeknek (extraneis) megtagadná a jogszolgáltatást, a bírót idézzék a király vagy a vajda elé, és akkor ők ítélkeznek a kérdéses ügyben. Eredeti, hártyán, hátlapján rányomott pecsét töredékei, Dés város lt (DF 253302). • Közlés: TFirnh 136. — ÁUO IV. 268—269. — Schássburger Programm 51—52 (Kari Steilner) — Hurmuzaki 1/1. 453. — Ub I. 146—147. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 267—268 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 145. sz. — TörtLapok 1/1874. 410 (K. Papp Miklós). 405. [1285.] január 1. (MCCLXXXIV, regni autem nostri anno tertio, in Kai. Januarii, indictione duodecima) [IV.] László király Rofoyn comesnek adja az Alpra fiai által apja: [V.] István király adományából bírt, de hűtelenségük miatt tőlük elkobzott Moch nevű falut Myhalloka földdel és a faluban lévő várfölddel együtt kárpótlásul azért, mert Pál fia: Acho leverésében Péter nevű rokona elesett és három serviense megsebesült, Scelench vár ostromakor kő ütésétől kezén ő is súlyosan megsebesült, továbbá Tamás fiaival: Roland erdélyi vajdával és István magisterrel együtt a lázadó kunok elleni csatában négy sebet kapott, azonkívül László nevű testvérének a Pál fia: Miklós és testvérei által bírt Adrián vár ostromakor történt haláláért, végül testvérének: Miklós választott érseknek [electo] az erdélyi részeken Alard fia: Gyan ellen vívott harcokban (contra Gyan filium Alardi in partibus Transsilvanicis pro conservatione incolarum partis illius) bekövetkezett haláláért. — Az oklevél Tamás Wach-i püspök, kancellár keze által kelt. — Méltóságsor. Lodomér esztergomi, János kalocsai, János spalatói érsek; Dénes győri, Timóteus Zagrab-i, András egri, Péter Vesprim-i, Poka szerémi, Gergely csanádi, Bertalan Warad-i és Péter erdélyi püspök; Miklós nádor és Poson-i ispán, János szlavón bán, Lőrinc tárnokmester, Loránd erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, Péter étekfogómester, Jakab lovászmester és Borsod-i ispán. Eredeti, hártyán, fúggőpecsét darabjával, DL 1170. • Közlés: CD V/3 258—261. — TFirnh 134—135. — Gyárfás II. 448—449. — Hurmuzaki 1/1. 447-448. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 254—255 (román fordításban). — Kristó: Históriák 102—103. (töredékesen, magyar fordításban). — Kristó: Kun László 214—215 (magyar fordításban). • Regeszta: Ub I. 146 (1284-re keltezve). — RegArp 3348. sz. (a keltezés 1284-ről való kiigazításának indokolásával). 406. 1285. január 8. (VI. Id. Ianuarii) [IV.] László király Simon fia: György magisternek adományozza Sowar, Sopatak és Deline falvakat különböző katonai érdemeiért. Ezek elbeszélésének erdélyi vonatkozásai: Primo videlicet, cum Lorandus filius Mark per suam infidelitatem terram nostram Scepusiensem, unacum Gylnuchbana et terram Nyr ultra partem de Tyzael usque ad partem Transsilvanam contra nostram regiam maiestatem potentialiter occuparet et detineret, dictus magister Georgius unacum aliis baronibus nostris, videlicet cum magistro Fynta de precepto nostro, dum contra ipsum irruisset, idem Lorandus in eodem conflictu extitisset interemptus. Cuius post mortem cognatus