Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Említés IV. László király 1289. szeptember 18-i oklevelében (452. sz.), DL 28502—28504, 32507. fol. 31— 32, nr. 1. A keltezés a király uralkodási idején alapul. • Közlés: Fridvalszky: Mineralogía 60—62. — Katona VII. 997—999. — Kilyéni Székely 10—12. — CD V/3. 452—454. — TFirnh 147—148. — SzOkl I. 21—23. — MonEcclStrig II. 253—254. — Hurmuzaki 1/1. 488—489. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 312—314 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 155. sz. — MSion 3/1865. 704 (Knauz Nándor). — CodDiplStrig II. 165. — Ub I. 163—164. — RegArp 3534. sz. — KmJkv 1. sz. 305. [1270—1272] [V.] István király megerősíti [IV.] Béla királynak Prasmar-i Theel fia: Dietrich comes javára Nyen és Mykofalwa birtokot illetően tett adományát (185. sz.). Említés Vencel (László) király 1301. december 9-i oklevelében, Brassó város lt, Privilegia, nr. 288 (fol. 3v) (DF 247111 és 247112). A keltezés a király uralkodási idején alapszik. 306. [1270—1272] [V.] István király Hagmas, más néven Desfolua birtokkal kapcsolatosan Des javára oklevelet ad. Említés Imre erdélyi vajda 1372. április 29-i oklevelében, DL 5995. Keltezése a király uralkodási idején alapszik. • Közlés: Ub II. 380. 307. [1270—1272] Hans Rodena-i comes (gróf), tizenkét esküdtjével és a köznéppel együtt — [V.] István királytól nyert felhatalmazása alapján — részletesen szabályozza a város, a bánya és az erdőgazdálkodás jogviszonyait. 23 pontban szabályozza az erőszakos laksértés, az emberölés és testi sértés különféle válfajainak, a nemi erőszaknak, a bíróság előtti meg nem jelenésnek büntetését, az esküdt polgárok szerepét, az ingatlanvásárlást, az elbitangolt jószág befogását, a levágott fa és széna eltulajdonításának eseteit, az érclelőhelyek tulajdonjogát, az osztatlan érc elszállítását, a város körüli erdők használatát és a szénégetést, az ellentétes bírói döntésekkel kapcsolatos teendőket. A szövegben szó esik a bíróról (richter), a pap (pfarrer) által templomban (kirchen) való közhírré tételről, a polgárokról (purger, hauswirt), bányászgazdákról (urberer), aknákról (gruben) és tárókról (stollen), lóval való érc- és lóval vagy ökörrel való fa- és szénaszállításról, a kocsmáról (leitheus), a vásárról (marchte), valamint a börtönről (stokche). Német nyelvű fordítás Zsolna város jogkönyvének 1378 körül keletkezett részében, a város levéltárában őrzött kódex 74r—76v alapján. E szöveg a külországi városi jogok használatának megtiltása (1369) utáni fordításnak tekinthető, a szabályozott viszonyok fejlettsége alapján pedig későbbi interpolatiók is feltételezhetők benne. • Közlés: Chaloupecky—Rauscher 197—202. — Piirainen 155—160. 308. [1271. május 21. után] [V.] István király, a nádor és Benedek magister alkancellár tanácsára, a cseh király ellen Mosón mellett vívott csatában tanúsított vitézsége jutalmaként megengedi Pál bánnak, hogy örökjogú és szerzett birtokait, gyermektelen lévén, bárkire hagyhassa. Említés Pál bán 1278. évi oklevelében (364. sz.), DL 1020. A keltezés a Mosón melletti csata időpontján alapszik.