Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

australem transeundo [rivulum] Sárpatak vocatum ad finem unius montis et ibi sunt iterum mete. Et inde tendit ad partem meridionalem et transit rivulum Balapataka vocatum. Inde vero transit Kethkenderfeud et in medio eorum est iterum meta. Inde vero veniet ad locum stagnosum et ibi sunt iterum mete. Inde procedit et transit [rivulum] Almaspataka vocatum. Inde autem veniet ad finem unius montis et ibi sunt iterum mete. Inde autem transit ad partem orientalem et transit rivulum Sárpatak vocatum ad unum Berch GeztheneBerche vocatum et ibi sunt iterum mete. Deinde super idem Berch tendendo veniet ad unum acutum montem a parte meridiei/Enudini[?] et ibi sunt iterum mete. Deinde descendit versus partem orientalem inter duas silvas super unum parvum acumen sunt iterum mete. Inde autem tendit versus partem septentrionalem ad Sumuspatak et transit Sumuspatak, et ibi est iterum meta. Demum inde tendit ad primam metam. Sic terminatur meta ipsius terre. — Az oklevél János olvasókanonok keze által kelt. — Méltóságsor: Kelemen prépost, Regulus éneklő-, András őr-, Miklós dékánkanonok. Ái V. László király 1456. április 24-i oklevelében, mely XVI. századi, egyszerű, hibás másolatban maradt fenn, Toldalagi cs lt (DF 257467). Ennek hibás másolata a XVIII. század végéről: DF 277537. — A XIV— XV. század fordulójáról való egyszerű másolatának elején és végén megcsonkult töredéke: DL 32237. — Ái Magyar Balázs erdélyi vajda 1473. július 17-én kelt oklevelében, a kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275162). A személy- és helynevek, valamint a kiegészítések megállapítása mindhárom szövegváltozat felhasználásával történt. A megszokottól eltérő záró formulája, de főként a kétségtelenül hibás káptalani méltóságsora az oklevelet gyanússá teszi. Minthogy e határjárás, legalább részben, a XIV—XV. század fordulójáról ismeretes, hiteles oklevél felhasználásával történt hamisításra kell gondolni. Ezzel talán Toldalagi Balázs királyi kancelláriai titkár és kolozsi főesperes gyanúsítható, aki a fenti adásvétellel kapcsolatos birtokperében V. László királlyal 1456. április 24-én megerősítve átíratta a fenti szöveget. E pert a Toldalagi család — Magyar Balázs vajda 1473. július 17-i oklevelének bizonysága szerint — elvesztette. • Közlés: TTár 1888. 80—81 (Szabó Károly). • Regeszta: Sz 21/1887. Pótfüzet 76 (Szabó Károly). — KmLt 1. sz. 273. 1268. István ifjabb király, erdélyi herceg, a kunok ura hűséges bárójának: Ponith Dobaka-i ispánnak gyermekkorától fogva, de különösképpen üldöztetése idején, továbbá külföldi és tatárországi követségei alkalmával teljesített szolgálatai (in legationibus extra regnum et ad Tartaros et ad diversa regna deferendis), valamint Feketeuholm ostromakor, az Erney bán elleni hadjáratban és az Ilsazig-nél Henrik nádor csapataival vívott csatában tanúsított, részletesen leírt vitézi tettei jutalmaként Borsod vármegyében birtokokat és szolgákat adományoz. — Az oklevél Péter magister alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, a Batthyány cs körmendi lt-ban, de ott jelenleg nem található. 1271. évi ái: Teleki cs nagyzabláti lt: DL 67344. • Közlés: HOkm VIII. 110—113. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 108—110 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 1884. és 1890. sz. 274. [1268—1270] április 3—23. (f. IV. p. oct. Passce) István ifjabb király, erdélyi herceg, a kunok ura a vérrokonok nélkül elhunyt Jób klerikusnak a Maros folyó mellett (iuxta Morusium) fekvő Kend nevű földjét, mely a jutalmazott Tynod nevű földjével szomszédos, szolgálataiért Gyogh-i András comesnek és utódainak adományozza. Említés IV. László király 1280. február 11-i oklevelében (379. sz.), Suky cs lt (DF 255292). Keltezése azon alapszik, hogy a fenti címeket István ifjabb király 1262 és 1266 között, majd ebben az időszakban használta.