Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

német (Theotonicorum) lovagok Szűz Mária-ispotályának adományozott Boza földet és havasokon túli (ultra montes nivium) területet ő az uralkodó nyomatékos kérésére azért vette a Szentszék oltalma alá és látta el azzal a különleges kiváltsággal, hogy csak a római pápának legyen alárendelve, mert így e birtok gyorsabban benépesülhet és a király adománya így haszonnal járhat a Szentföld javára. Később a király e lovagok elleni intézkedéseit azzal indokolta előtte, hogy azok nem elégedtek meg a nekik adományozott területtel, hanem annak határain túli királyi birtokokat is elfoglaltak maguknak. Ekkor ő vizsgálat végett kiküldte a hely színére a lilienfeldi (Linewelt), egresi (Egris) és kerci (Querch) apátot, és utasította a lovagokat jogtalan foglalásaik visszaadására. Amikor pedig úgy tájékoztatták, hogy a lovagok kijelentették, miszerint inkább készek az elfoglalt földekért harcolni és akár meghalni is, mintsem visszaadni azokat, a Warad-i és a Geur-i püspököt rendelte a hely színére szigorú utasításokkal. A király azonban alaptalanul ingerelte őt a lovagok ellen és szerzett tőle írásos utasítást a két püspökhöz, mert az apátok jelentését be sem várva nemcsak az elfoglalt, hanem az adományul kapott földeket is visszavette a lovagoktól és erővel ki is űzte őket azokból. Erről az ottani ispotályos rendház praeceptorától két-három nappal azután értesült, hogy a király követét már visszabocsátotta. Ezért újból inti a királyt, hogy ne hallgasson a lovagok fáradságos igyekezetének eredményeit irigylők rosszindulatú áskálódására és hívja vissza az elűzötteket, adja és adassa vissza javaikat, köztük elvett várukat, hagyja őket békén adományul kapott birtokuk határain belül, térítse meg a nekik okozott károkat, mert nem halogathatja tovább a lovagok igaza melletti kiállását. Ne nehezteljen meg a rend mesterére: Hermannra, amiért szándéka ellenére nem jelent meg a király előtt, de vissza kellett őt tartsa a kúriában az egyház és a birodalom ügyeiben. Vatikáni lt, RegVat, vol. 13, fol. 116r— 117r. • Közlés: CD I1I/2. 74—78. — Schullers Archiv 1/1841. 250—253. — TFirnh 38—40. — Theiner: MonHung I. 64—66. — Hurmuzaki 1/1. 96—98. — Ub I. 44-^16. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 223—225 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 43. sz. — Potthast 7531. sz. 143. [1226.] február 17. (Laterani, XIII. Kai. Mártii) [III.] Honorius pápa [Jolánra] magyar királynénak. [II.] András király és saját lelki üdvössége érdekében vegye rá férjét arra, hogy adja vissza a német (Theotonicorum) lovagok Szűz Mária-rendházának elvett birtokait és egyéb javait, térítse meg az okozott károkat, tegye jóvá az ellenük elkövetett jogtalanságokat és vegye oltalma alá az ispotályosokat, mert egyébként más lépésekre kényszerül a lovagok igazának védelmében. Vatikáni lt, RegVat, vol. 13, fol. 117r. • Közlés: CD III/2. 79—80. — Schullers Archiv 1/1841. 254. — TFirnh 41. — Theiner: MonHung I. 66. — Hurmuzaki 1/1. 99—100. — Ub I. 46-47. — DIR C, veacul XI— XIII, vol. I. 225—226 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 45. sz. — Potthast 7533. sz. 144. [1226.] február 17. (Laterani, XIII. Kai. Mártii) [III.] Honorius pápa [Róbert] Vesprim-i püspöknek és a székesfehérvári (Albensi Vesprimensis diocesis) prépostnak. [II. András] magyar királyt, az érsekek és püspökök jelenlétében, intsék a Boza földdel kapcsolatosan hozzá intézett levelében foglaltak teljesítésére.