Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Tartalmi ái I. Ferdinánd király 1559. augusztus 3-i oklevelében. XVIII. századi egyszerű másolata: Kemény S.: ChartTrans, tom. XXXI, nr. 97. — Említése Mátyás király 1456. április 18-i, szintén hamisított oklevelében, uo., tom. XXXI. nr 98. és DL 36629. Az oklevél Haller Péter szebeni királybíró javára 1552—1559 között készített hamisítvány, melyet I. Ferdinánd formailag szabályszerű, végig aranybetűkkel írt díszoklevelébe belefoglalva valójában hitelesített. Kritikája: Turul 15/1897. 23—24 (Kis Bálint). — Müller: Die Gráven 127, 134. — Gündisch: Haller Péter, EM 52/1947. 28. • Közlés: VerArch 1/1845. 65—66 (Georg Dániel Teutsch). 121. [1222.] június 3. (Alatri, III. Non. Iunii) [III.] Honorius pápa [Ugrin] kalocsai érseknek. R[ajnald] Warad-i préposttal, a nemrég főpásztorát vesztett erdélyi (Ultrasilvana) egyház választott püspökével küldött leveléből meggyőződhetett, hogy az erdélyi káptalan Rajnaldot szabályszerűen választotta meg püspökévé, aki e méltóságra tanultsága, erkölcsei és származása révén alkalmas személy és hozzá még ebből az egyházmegyéből is való (de gremio est ecclesie memorate). Mégis Ugrin, bár ő az illetékes érsek, Rajnaldot a kúriába küldte személyesen, mert a Szentszék megkérdezése nélkül nem akart a választás megerősítése felől dönteni, mivel Rajnáid egyik szeme hibás. Arra a kérésére tehát, hogy a kúriába küldött klerikusa: N. magister útján tudassák vele, egyetértenek-e az erdélyi egyház választásával, e levelével közli, miszerint Magyarország királya és királynéja, valamint főpapjai többszöri közbenjárására megadta hozzájárulását Rajnáid választásának megerősítésére, és utasítja az érseket a szokásos eljárás lefolytatására. Vatikáni lt, RegVat, vol. 11, fol. 248v—249r. • Közlés: Katona V. 395—396. — Katona: História Colocensis ecclesiae I. 261—263. — CD III/l. 385—386. — TFirnh 15—16. — Theiner: MonHung I. 34. — Temesváry 24—25. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 185—186 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 22. sz. 122. [1222.] június 21. (Laterani, XI. Kai. Iulii) [III.] Honorius pápa [Bereck] Wac-i püspöknek, az ottani prépostnak és a Cenad egyházmegyei egresi (Egriensi) apátnak meghagyja, hogy négy hónapon belül tisztázzák az igazságot a közvetlenül a Szentszék alá rendelt Clus-i Szűz Mária-monostor apátjának panaszára. Eszerint néhai Vilmos [gyula]fehérvári (Albensis) püspök elődje: Adorján, R, J, A, és E. gyulafehérvári kanonokokkal és másokkal együtt erőszakkal behatolt a monostorba, ott az előző L. apátot, két szerzetessel együtt, börtönbe vetette és a monostort leromboltatta. Az ő zsarnoki példáját követte Vilmos püspök, amikor utóbb a monostor pápai privilégiumát tűzbe, királyi kiváltságlevelét pedig vízbe vetve elpusztította, hogy a konvent ne védhesse jogait. Mindezek következtében az egykor földi javakban bővelkedő monostor végső nyomorúságra jutott, mert a püspök és a kanonokok szolgái tékozló dorbézolásokkal azt is felélték, ami szegénységükben megmaradt, és a szerzeteseknek már kenyerük sincsen. E jogtalanságok megszüntetése végett az apát kérte tőle kiváltságaik megerősítését. Vizsgálatuk befejezése után tűzzenek ki megfelelő időpontot, amikor a felek vagy megbízottaik jelenjenek meg előtte döntése meghallgatására, figyelmen kívül hagyva azt a zsinati döntést, hogy pápai levéllel senki sem idézhető egyházmegyéje határán kívül két napnál hosszabb útra.