Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Facate Juna nevű poroszló vezette be Burza birtokába, aki annak határait, Mihály vajda utasítására, az alábbi módon állapította meg: Prima vero meta huius térre incipit de indaginibus castri Almaye et procedit usque ad indagines castri Noialt, et inde progreditur usque ad indagines Nicolai, ubi aqua defluit, que vocatur Alt et sic ascendit per Alt usque ubi Tartelowe cadit in Alt. Addidimus etiam postmodum eisdem fratribus conferentes castrum, quod Cruceburg nominatur, quod fratres predicti de novo construxerant, cum pratis circa illud adiacentibus et a fine térre Cruceburg terram, que vádit usque ad terminos Prodnicorum et ab indaginibus Almaye in parte altéra vádit usque ad ortum aque, que vocatur Burza et inde progreditur usque ad Danubium. Cuius donationis postmodum facte a nobis fratribus memoratis pristaldum dedimus Ypochz banum. A fenti javakhoz most még hozzáadta, hogy az Alt és a Mors folyón hat-hat sószállító hajójuk közlekedhet országszerte vámmentesen. E hajókhoz Akana-nak nevezett sóbányákat is biztosított számukra. Ők és embereik vámmentesen közlekedhetnek a székelyek és románok földjén át (per terram Siculorum aut per terram Blacorum). Burza föld jelenlegi lakóit a lovagok és rendházuk szolgálatára rendelte, de a királyi népek közül ezután átköltöző embereket nem fogadhatják be, sőt azok átcsábítóit is kötelesek a király kezébe adni. A lovagoknak bárki szabadon ajándékozhat birtokot és erről írásos megerősítést nyerhetnek a királytól. A lovagrend földjére pénzverési alkalmazott (nullus monetariorum) nem léphet be, nem terhelheti őket semmivel. Az új pénz ottani beváltásából származó hasznot viszont a lovagoknak engedte át ama káraik pótlására, melyek azáltal érték őket, hogy egy időre visszavette tőlük Burza birtokot. Azért is adta nekik ezt a kárpótlást, mert területük új telepítésű (plantatio novella), a határvidéken az ország védőbástyájaként a pogányok állandó támadásai miatt naponkénti halálos veszedelmek között élnek. Pénzt azonban királyi engedély nélkül nem verethetnek maguknak. A lovagokat és rendházukat különleges királyi oltalom alá vette. — Az oklevél Cletus királyi kancellár, egri prépost keze által kelt. — Méltóságsor. János esztergomi, Ugrin kalocsai érsek; Dezső Chenad-i, Rubert Vesprim-i, István Zagrab-i, Tamás egri, Sándor Warad-i, Kozma Geur-i, Bertalan pécsi, Bereck Wac-i, Regináid választott erdélyi (Vltrasilvano) püspök; Wetich fia: Teodor nádor, Nana fia: Pousa udvari ispán, Miklós Bach-i, Tiburtius Posoni, Helias Bichor-i, Mihály fia: Márton újvári (Novi castri) ispán. Ái a bécsi minoriták és domonkosok 1260 és 1270 közötti, keltezetlen oklevelében (232. sz.), valamint Rudolf római király 1280. március 15-i oklevelében (380. sz.), egykor a königsbergi Historisches Staatsarchivban, jelenleg a berlini Geheimes Staatsarchivban, Preussischer Kulturbesitz, XX. Hauptabteilung (Königsberg), Nr. 29 — 1 és 4 (DF 291415 és 291417). Szentpétery az oklevelet kétes hitelességűnek minősíti. Vö. RegArp 261. és 380. sz. • Közlés: Dreger I. 102. — SbgQuartSch 3/1793. 195—200 (Georg Draudt). — CD III/l. 370— 374. — Bethlen: Darstellung 79—84. — Schullers Archiv 1/1841. 224—228. — TFirnh 17—19. — Archivu 2/1868. 365—366 (Timoteu Cipariu) — SzOkl I. 4—5 (töredékesen). — Hurmuzaki 1/1. 74—76. — Ub I. 18—20. — Schiopul 126—128. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 182—184 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 24. sz. — Strehlke 157. — RegArp 380. sz. — DocVal 1—8. — TSzle 7/1964. 3 (Györffy György). — CodDiplSlov I. 206. 120. 1222. május 20. (Bude, XIII. Kai. Iunii) [II.] András király Vízaknai Imre besztercei (Bistriciensis) comes Vizakná-n (in cttu Alb.) lévő házát, mellyel a királybíróság együtt jár, minden tized és adó fizetése és a beszállásolás terhe alól mentesíti.