Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)
nemzetségbeli osztályos atyafiúknak vallva megegyeztek, hogy ha annak Thotfalu más néven Isyphkapuya, E[mel és Zemjel nevű birtokait közös költségen sikerül visszaszerezniök, azokat maguk között három részre osztják oly módon, hogy egyharmadot Posa fiai és unokái kapnak, a másik harmad Mihály fiaié, a harmadik harmad Simon fiaié lesz. A felsorolt oklevelekből az is kitűnik, hogy Emel és Thotfalu birtokokba Thetheus-t és fiát: Lászlót elörökítés címén bevezették, és az Albertnek megítélt eskü letételéről szóló jelentés bemutatásakor senki sem mondott ellent. Az elmondottakra való tekintettel ítéletében megállapítja, hogy Ag fia: Mik.ós fiai: Adam (dicti) [Miklós] és Domokos, Ag [fia:] István és fia: Lewkus Emel és Thotfalu birtokokat Thethes-nek, majd Márton, Miklós és Leukus Emel, Zemel és Thotfalu birtokokat a pécsi püspökségnek, Adam Miklós a maga birtokait Lajos királynak, az pedig csere címén Zambo Miklósnak, majd ennek halála után Zs. Lukács prépostnak, Zantho-i Mihály fiának: Jakabnak a Zeer-i és a szentszalvátori nemesek sérelmére nem örökíthették át, Thwtus Lászlónak viszont Emel és Thotfalu birtokok értékét vissza kell kapnia. Mivel ítéletével László nem elégedett meg, úgy határoz, hogy Emel, Zemel és Thotfalu birtokokba a Zeer-i és a szentszalvátori nemeseket be kell iktatni, a László fia: László, valamint az Albert és a Zeer-i nemesek közti pert vízkereszt (1414. jan. 6.) nyolcadára halasztja, meghagyván a Zeer-i és a szentszalvátori nemesek beiktatását. Rongált és hiányos papíron, pecsételési módja, mivel a hátlap papírral át van ragasztva, nem állapítható meg. DL 87869. (Esterházy cs. lt., Repositorium 32-EE-360.) - (M.) 1 Az eredetiben Jaunum de Zantho. 1290 Nov. 14. (in Vissegrad, 40. die oct. Mychaelis) Garai Miklós nádor a leleszi konventhez. Zemplén és Ung megyék múlt évi Szt. György-nap utáni hétfőn (1412. ápr. 25.) Patak város mellett tartott nádori gyűléséből kiküldte Wal-i János fia: Albert királyi emberrel és János diákkal, a fehérvári káptalan megbízottjával Inanch-i Miklós fiát: Gergelyt, hogy a Zemplén megyei Senk birtok felébe, elkülönítve másik felétől, Isiph-i Mátyus fiát: Márkot iktassák be; ezt azonban Morwa-i Gyapol fiai: Benedek, Jakab és László ellentmondása miatt nem tudták megtenni, miért is az ellentmondókat megidézték a közgyűlés elé. Itt Isiph-i két oklevelet terjesztett elő: 1. 1342. jan. 26. Visegrád. Károly király előtt Rakolch-i Mihály fia: Balázs kötelezi magát, hogy Izsépi Mihály fiainak: Jakabnak, Lászlónak, Barnabásnak és Pálnak átadja Felsink birtok felét. (Anjou IV. 189.) - 2. 1342. márc. 13. Az egri káptalan Károly királyhoz. Felsenk/Felsynk birtok meghatárolása után Rakolch-i Mihály fia: Balázs átadta a birtok inferior Senk felé eső déli felét Isiph-i Mihály fiainak, a Morwa birtok felé eső északi felét pedig megtartotta magának. - Az oklevelek bemutatása után Isiph-i Márk előadta, hogy Mihály fiai a Bogadradwan-nemzetségbeli Isiph-i Stanch-nak az örökösei, és mert ez utódok nélkül halt el, Felsenk birtok fele ratione propinquioris linee, consanguineitatis et congenerationalis illeti meg, egyszersmind kérte az ellentmondás megindokolását. A Morwa-iak erre azt válaszolták, hogy ők, valamint Rakolch-i Mihály fia: Balázs, aki Felsenk birtok felét Isiph-i Mihály fiainak adta, az ugyancsak Bogadradwan-nemzetségbeli Morwa-i Chyz-től erednek, aki és Stanch - mint osztályos atyafi - megosztoztak birtokaikon, amikor is Morwa birtok, amelynek a területén fekszik az egész Felsenk birtok, Chyz-nek jutott; így Rakolch-i Balázs Felsenk felét csak az ő jogaik sérelmével adhatta át Isiph-i Mihály fiainak. Isiph-i Márk nem
