A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lehet, hogy én most nem szép szót mondok, de egy megszeppent párt, egy megszeppent Központi Bizottság. így nem lehet választásoknak nekiindulni. És úgy sem, hogy valóban ez az asztal most már lassan kiürül. Négyen ülnek az elvtársak itt, ebből kettő a Politikai Bizottság tagja. Tehát, igenis lépni kell, és intézkedni kell. Kapunk szemrehányásokat és kritikát, előttem már mondták, hogy ez a Központi Bizottság képes-e [sic!]. Én úgy gondolom, hogy képes, ha megfelelően előkészített javaslatokat kap a legkülönbözőbb ügyekben, igenis, képes dönteni. Hadd idézzem vissza, ez a Központi Bizottság igenis döntött februárban a többpártügyben, előkészítés alapján döntött abban a bizonyos márciusi program ügyben, és ha elő volt készítve az agrárpolitikai téma, abban is tudott dönteni. Egyébként is mi az, hogy a Központi Bizottság konzervatív, vagy éppen mondjon le? Kedves Elvtársak! Összeszámoltam. Ebben a Központi Bizottságban összesen kilenc olyan tag van, aki húsz évnél régebben tagja a Központi Bizottságnak. Tehát 1969-nél régebb óta, 1969 és 1956 között. Közte van Burgert elvtárs is, hogy akkor megint idézzek. Ezzel azt is akartam mondani, hogy nem a korosztálytól függ a konzervativizmus vagy nem konzervativizmus. Öt olyan elvtárs van, aki 1970-től KB-tag: Horváth István, Horváth Ede, Romány Pál... nem sorolom (morajlás), továbbá, kedves elvtársak, tizenhat olyan elvtárs van, aki 1980-ban, illetve 1970—1980 között lett a Központi Bizottság tagja, ez mindössze harminc KB-tag. Az összes többi elvtárs 1985-ben, 1988-ban, illetve azóta lett a Központi Bizottság tagja. Tehát azt hiszem, hogy amikor így összerakják, akkor ezekről is érdemes lenne gondolkozni. Egynegyede — hogy úgy mondjam — régi, akiknek már az új szisztéma szerint, a két ciklus letelte után nem volna, vagy nem lesz szabad — ha ezt érvényben tartjuk, és helyes lesz, ha érvényben tartjuk — a testület tagjainak lenni. A választáshoz tartozik elvtársak, hogy legyen ennek a pártnak — többen szóltak róla — én már nagyon röviden említeném, és egyáltalána a progressziónak sajtója ebben az országban, ez a közvélemény hangja. És ez a sajtó akkor a valóságnak megfelelően írja azt is — most a többpártrendszerben beszélek —, a mai újságokban is olvasható egyikben, másikban, a pártra rákényszerítették a többpártrendszert, kérem szépen, én tagja voltam annak a kiküldött munkabizottságnak, amit Grósz elvtárs vezetett annak idején, és februárban, amikor ide beterjesztésre került, senki sem kényszerített bennünket. Négy variáció volt kidolgozva. Az egyik az, hogy úgy értelmezzük a pluralizmust, ahogy ez a májusi pártértekezleten elhangzott, és betonba kell önteni az egy pártot. A másik variáns egy olyanféle többpártrendszer, ami néhány szomszédunknál ma is van, mint a lengyel koalíció, volt egy olyan, amelyik eleve azzal számolt, hogy mi lesz, ha ellenzékbe szorul a párt, és volt az a variáció, amit a Központi Bizottság kidolgozva látott és elfogadott, amin most dolgozunk. Nem kényszerítették ránk! Kedves Elvtársak! Magáról a dokumentumról végezetül: én nem mondom azt, hogy nem voltak politikai hatások, amit a párt mérlegelt, és jól tette, hogy mérlegelt. De ő vezette ezt, így értem, a kidolgozását [sic!]. A dokumentumokról: a szervezeti szabályzat

37 tartalmazza a pártelnöki posztot, azt nyilván majd még vitatni fogjuk, ma csak a Központi Bizottságnál van pártelnök. De én hadd jelezzem, hogy mi nagyon tudnánk üdvözölni — a mi tapasztalatunk, ami alatt a főiskoláról is beszélek, és az én megyei gyakorlati pármunkámról —, hogy a falusi pártszervezettől kezdve a Központi Bizottságig legyen pártelnök. Megyei munkában is csináltuk, hogy tekintélyes iskolaigazgató, főagronómus, aki 1162