A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ba, akkor vessem fel ezt a kérdést, olyannyira, hogy — bár ezt most már nem kell szóba hozni, mert mások megtették — látják a megyei pátbizottság tagjai és az egyszerű párttagok, hogy ilyen probléma van a vezetésen belül, és ezt hosszú idő óta görgeti maga előtt a Központi Bizottság. Ha ilyen probléma van, akkor minél előbb tegyen pontot a KB ennek a személyi ellentétnek a végére, azért, mert ilyen körülmények között nem lehet a reformpolitikát végrehajtani, ami határozott célunk. Másik kérdés: a csendes többség még nem hallatja szavát, már többször hallottuk különböző nyilatkozatokban. Én úgy látom, hogy ez a csendes többség nagyrészt a munkásság, akik [sic!] nem elsősorban a szavak emberei, hanem a tetteké. Tartok tőle, ha azt a tendenciát, amit itt érzek és látok — tudniülik azt érzem, hogy ki fognak szorulni a munkások a politika formálásából —, hogy netán az új választmányba, vagy a Központi Bizottságba nem, vagy csak nagyon kevesen kerülnek be, ily módon elszakadhat a Központi Bizottság vagy a párt vezetése a nagyobb tömegektől, és a gyakorlatból nem fognak kellő információkat szerezni. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy erre ügyeljünk annak ellenére is, hogy nehezen befolyásolható majd ez a kérdés akkor, amikor delegálás lesz a mérvadó, és nem a kongresszusi választás. Egy újabb kérdés: elfogadom Grósz elvtárs aggodalmát a párt névváltoztatásával kapcsolatosan, ugyanakkor olyan érzésem van, a különböző vélemények alapján, hogy ezen a kongresszuson, amely előttünk áll, olyan elemi erővel fog feltörni ez a kérdés, éppen a párttagok bűntudatának a felszabadítása érdekében, hogy ez az utolsó kongresszusa lesz az MSZMP-nek, Sokat beszélünk, az egyszerű ember azt mondja, sok a szöveg, a gazdaság egyre romlik. Az egyszerű embert az érdekli, hogy mit tud a családjának hazavinni, úgyis mondhatnám, mint ahogy ők is megfogalmazzák, hogy ide, a zsebembe beszéljetek és ne a fiilembe. Úgy gondolom, nagyon igazuk van ezeknek az embereknek, mert mindannyiunknak a léte az alapkérdés, és majd a tudatot utána formáljuk, tehát feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kongresszuson — ha korábban nem is, de a kongresszuson — a gazdaság tekintetében olyan programunk legyen, hogy azt elfogadja a közvélemény és támogatni tudja a párttagság. Támogatom az itt előttem javasolt kongresszusi intézőbizottság létrehozását, hasonló elképzeléssel, mint ahogy az előttem szóló Nagy Sándor elvtárs elmondta. Úgy gondolom, ebbe az intézőbizottságba nagyszámú fiatalt is be kellene vinni, beválasztani, bár rajtunk fog múlni, hogy kiket javasolunk és kiket választunk be. Hadd ne mondjak most neveket, majd a jelölőbizottságnak teszek néhány személyi javaslatot, akit úgy látok, hogy az itteni munka alapján alkalmasnak találom [siet] ebben a munkában való részvételre. Köszönöm szépen, röviden ennyit. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Romány Pál elvtárs következik, utána pedig Kiss Sándor. ROMÁNY PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Hajói számolom, a közelmúltban harmadszor kerül üyen témakör a Központi Bizottság [vitájának] fókuszába, illetve került volna, mert egy esetben a párt elnökének a felszólalása nyomán, második esetben pedig másnapra összehívták az Országgyűlést, tehát nem vitattuk végig, csak azért mondom, hogy nem lehetett ezt megkerülni. Jó dolog, hogy most a Központi Bizottság erre időt szán, ebben a tömény kritikai légkörben, ellentétes vélemények körében. Mivel a Központi Bizottság megtisztelt azzal, hogy a szerkesztőbizottság tagjai 1159