A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

az együttműködés lehetséges területeit a polgári politikai erőkkel is. Nagyra becsüljük a haladó polgári humanisták és pacifisták erőfeszítéseit a béke, a demokrácia, az egyenjogú gazdasági kapcsolatok érdekében, s készek vagyunk magunkévá tenni maradandónak bizonyult értékeiket. Meggyőződésünk, hogy az emberi társadalom fejlődése az önkormányzó közösségek társadalma, a demokratikus szocializmus felé halad. Ez az egész emberiség, minden nép és nemzet szabadságát és boldogulását szolgálja majd. Budapest, 1989. szeptember 18. 4. sz. függelék Barabás János [s. k. aláírás] Az MSZMP Központi Bizottságának javaslata a nemzeti megbékéléssel kapcsolatos kongresszusi állásfoglalásra Az MSZMP minden törekvése arra irányul, hogy a demokratikus szocializmus irányába mutató fordulat békés keretek között menjen végbe hazánkban. Bízik abban, hogy politikai lépései elérik céljukat: hozzájárulnak közös, történelmi feladataink megoldásához, a parlamenti demokrácián és az önkormányzaton alapuló jogállam, a vegyes tulajdonú piacgazdaság kiépítéséhez. Felhívjuk elvtársainkat, segítsék elő, hogy a közelmúlt eseményeinek eltérő értékelése ne nehezítse tovább a párt és a nemzet előtt álló nagy célok megvalósításához szükséges összefogást. Az MSZMP javasolja, hogy a nemzeti megbékélés ügyét szolgálva készüljünk 1989. október 23-ára. Ezt annak tudatában fogalmazza meg, hogy 1956. október 23-án népfelkelés tört ki a néptől elidegenedett hatalmi rendszer ellen, valamint a nemzeti függetlenséget ért súlyos sérelmek miatt. A jogos elégedetlenséget kifejező népfelkelés folyamatában a válság demokratikus megoldására irányuló erőfeszítések mellett jelen voltak az alkotmányos rend megdöntésére törekvő ellenforradalmi elemek is. Október végére, november elejére mély, a szocializmus ügyét is veszélybe sodró belpolitikai válság alakult ki, miközben a nemzetközi helyzet súlyos konfliktusokkal fenyegetett. A megújuló MSZMP 1956. október 23-át a demokratikus szocializmusért, a nemzeti függetlenségért, az átfogó és gyökeres reformokért kibontakozó mozgalom jelképének tekinti. Azok politikai örökségét vállaljuk, akik ezen eszmék jegyében vettek részt a sorsfordító napok eseményeiben. Igazságot kívánunk szolgáltatni mindazoknak, akik a társadalmi viszonyok humanizálásáért, demokratizálásáért, nemzeti érdekeink érvényesítéséért léptek fel, és áldozták az életüket. Fejet hajtunk mindazok emléke előtt, akik meggyőződésük alapján bármely oldalon harcolva lettek a tűzharcok vagy az atrocitások áldozatai. Ugyanakkor elhatároljuk magunkat azoktól, akik bizonyított köztörvényes bűncselekmények elkövetéséért, bosszúvágytól indíttatott gyilkosságokért nyerték el törvényes büntetésüket. A nemzeti megbékélés eszméjéből kiindulva javasoljuk: — Október 23-a legyen a népfelkelés napja, amikor a sztálinizmus elleni küzdelemre és a népi demokratikus megújulás ügyére emlékezünk. — Október 30-án emlékezzünk meg azokról, akik e napok eseményei során az elszabadult indulatok és bosszúvágy, az esztelen vérengzések ártatlan vértanúi lettek. — A Központi Bizottság kívánatosnak tartja, hogy október 31-én a pártsajtó megemlékezéssel köszöntse az új értékekjegyében született MSZMP-t, alapítóit és első intézőbizottságát. Nagy Imre és sorstársai hűek maradtak eszméikhez, és a nemzeti szuverenitás alapján, a népi demokrácia megújulásának kereteiben akartak küzdeni a szocialista célokért. Kádár János és harcostársai november elsejét követően a párt és az ország rendkívül nehéz helyzetében és a nemzetközi viszonyok kényszerítő körülményei közepette vállalták a nehéz kompromisszumokat a nemzeti szuverenitás fokozatos viszszaszerzése, a társadalom igényeinek teljesebb kielégítése, a szocializmus megszilárdítása és reformálása érdekében. — Az MSZMP KB javasolja az Országgyűlés elnökének, hogy kezdeményezze a parlamentben a nemzeti megbékélés szellemét kifejező nyilatkozat megtételét és október 23-a nemzeti emléknappá nyilvánítását. 1839