A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ban. Kedvezőnek tekinthető, hogy a liberalizálási intézkedések nem vezettek az infláció elszabadulásához. A gazdálkodók alkupozíciója — az exportkényszer fennmaradása, a politikai lehetőségek kitágulása, a még érvényesülő monopolhelyzet következtében — igen erős maradt. A konvertibilis kivitel kényszerű erőltetése akadályozza a — tekintélyes tömegű keményvalutát kitermelő — veszteséges gazdasági tevékenységek felszámolását [sic!]. A vállalati, szövetkezeti szférában a tervezettet jóval meghaladó bérkiáramlás ellenére az infláció mind erőteljesebben szembeállítja egymással a munkavállalói érdeket védelmező szakszervezetet és a kormányt. 1988-tól eltérően, ebben az évben a lakosság reáljövedelme átlagosan nem csökkent, a társadalmi közérzet ennek ellenére tovább romlott. A magyarázatot erre részben egy sajátos társadalomlélektani jelenség: a stagnálás tömeges élménye adja meg. Az átlagok mögött azonban az is meghúzódik, hogy elsősorban a nagyvárosi középrétegek lemaradása gyorsult fel, míg a legkisebb jövedelműek helyzete rosszabbodott, akik nem képesek többletmunkához és -jövedelmekhez jutni a második gazdaságban, akiknek jövedelme „látható", illetve akiknek több eltartottról kell gondoskodniuk. Minthogy az elszegényedés elsősorban ebben a csoportban terjed, s e rétegek kommunikációs képessége jóval erősebb, mint a legszegényebbeké, ezért az ő véleményük formálja mind erőteljesebben a közvéleményt. Azt a tényt, hogy sikerült megakadályozni a legkisebb jövedelműek helyzetének további romlását, a társadalom és maguk az érintettek sem honorálják. Az MSZMP és a kormány súlyos gondja, hogy kellő anyagi eszközök infrastrukturális háttér és politikai támogatás hiányában a valódi szerkezetátalakítással együtt járó társadalmi konfliktusok alig kezelhetők. A társadalom jelentős része a megélhetés napi gondjai, az évtizedes depolitizáltság következtében távol tartja magát a közélettől. Elsősorban a gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása, főleg a nagy infláció, a belátható időn belüli javulás lehetetlenségének érzése rontja a lakosság politikai hangulatát. 6. A társadalmi és érdekvédelmi szervezetek hagyományos pártirányítása megszűnt, de nem váltotta fel új, partneri viszonyokon alapuló együttműködés. E szervezetek vezetésében érzékelhető a párttól való elhatárolódási törekvés a hitelesség, az önálló arculat, a tagság megtartása érdekében. Hosszabb távon az MSZMP magatartásától teszik függővé politikai orientációjukat; a társadalmi szervezetek befolyásolása már ma is pártversengés tárgya. 7. A párt és az állam tudatos szétválasztásának következtében a kormány tényleges önállósághoz jutott. Az MSZMP és a kormány viszonyában azonban most erősebbek azok az elhatárolódási tendenciák, amelyek az egypártrendszerű pluralizmus viszonyai között indokoltak — miközben gyorsuló ütemben haladunk a többpártrendszerű parlamentarizmus felé. Mára a kormány és a párt vezetői közötti kapcsolat is meglazult, a kormány mindinkább önálló hatalmi-döntési központtá vált. Az állami szerveknél, a közigazgatásban dolgozók életében is gyökeres vátozást hozott a pártállam megszűnése: e szervek munkatársai önállóságuk birtokában teljes felelősséggel végzik munkájukat. Az MSZMP-nek új feltételek között kellene politikai befolyása megőrzésére, irányvonala érvényesítésére törekednie. A vezető tisztségviselők és a középszintű vezetők jelentős része párttag, aki próbál alkalmazkodni az ellentmondásos átmeneti helyzethez. Az MSZMP vezető testületei azonban jelenlegi állapotukban nem nyújtanak megfelelő támogatást ahhoz, hogy a mind gyakrabban szükséges önálló állásfoglalás tükrözze politikai törekvéseinket. Ezért az elbizonytalanodás jelei figyelhetők meg az államapparátusban és a fegyveres testületekben. A szociális és infrastrukturális igények kielégítésére közismerten nem áll rendelkezésre elegendő eszköz. Az ebből fakadó elégedetlenség, a közvélemény szigorodása, az ellenzéki pártok követelései mind nagyobb erőfeszítésekre késztetik a közigazgatásban dolgozókat. Az MSZMP-nek mindeddig nem sikerült politikai tőkét kovácsolni az e területen dolgozók helytállásából. 8. Az MSZMP nemzetközi tevékenységét az elmúlt másfél évben a társadalmi-gazdasági megújulás ügyének, a nemzeti érdekeknek a korábbiaknál határozottabb képviselete jellemezte. Offenzív módon igyekeztünk kihasználni a szovjet kül- és belpolitikában bekövetkezett fordulatból, a keletnyugati kapcsolatok javulásából adódó lehetőségeket. Nyitási törekvéseinket a fejlett tőkés országok irányában a nyugati partnerek rokonszenvvel fogadják, de magatartásukban sajátos kettősség figyelhető meg: aggódnak az ország és a térség esetleges destabilizálódása miatt, ugyanakkor alaposan mérlegelik a tényleges támogatást jelentő intézkedéseket; óvnak a politikai sietségtől, egyúttal azonban újabb és újabb szigorító lépéseket és garanciákat kérnek adósságaink finanszírozásáért és a működő tőke beáramlásáért cserébe. Az MSZMP stratégiai jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióhoz, a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatainak. Egyetértés mutatkozik a Varsói Szerződés fejlesztési irányaiban. A kapcsolatrendszerre azonban tehertételként hat, hogy a mindenütt érezhető válság és a belső nehézségek fokozódása 1828