A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

felkészülés és a politikai-társadalmi élet szereplőivel való újfajta kapcsolatok építése viszont az apparátus számára is minden eddiginél több feladatot ad. 2. A pártban az elmúlt hónapokban lezajlott elvi viták tanulsága szerint: — az 1956 megítélésében mutatkozó különbségek nem jeleznek áthidalhatatlan ellentéteket; a többség hajlandó elfogadni az árnyaltabb megítélést; — a viták nem tudták feloldani azt az ellentmondást, amely egyes szocialista értékek (társadalmi biztonság, szolidaritás) és a gazdasági stabilizálás követelményei között feszül. Nem tisztázódott például, hogyan viszonyul a tulajdonviszonyok részleges átalakítása a megújulás társadalmi bázisához. Miközben az MSZMP a jövőben is elsősorban a munkavállalók érdekeinek képviseletében kíván fellépni, a szerkezetváltással kapcsolatos lépések rövid távon mindenképpen sértik hagyományos társadalmi bázisának érdekeit; — a viták sokszor vagy kitértek a valódi kérdésfeltevések elől, vagy leegyszerűsítő válaszokat fogalmaztak meg: a szocializmus védelmét gyakran azonosították a mára tarthatatlanná vált modellért való kiállással. De sokan hasonló leegyszerűsítéssel — a gazdasági és politikai realitásokról egyaránt megfeledkezve — szólnak a rendszerváltás szükségességéről: a modern jóléti kapitalizmus bevezethetőségéről; — jelen van az a tendencia is, amely a néppárt-, illetve programpártjelleg hangoztatásával „ideológiamentesíteni" kívánja az MSZMP-t, márpedig ideológia nélkül, a társadalom napi és jövőbeli érdekei közötti ellentétek tudatosítása nélkül valójában nem harcolhatok végig a modellváltással és a modernizálással összefüggő konfliktusok [sic!], s önálló arculatunk sem őrizhető meg politikai ellenfeleinkkel szemben. 3. A párt megváltozott politikai irányvonala, szerepfelfogása, új vezetői garnitúrája még nem változtatta meg a párt arculatát. Régi arculatunk már a múlté, az új még nem körvonalazódott. A jelenlegi tendenciák változatlan folytatódása esetén azonban várható, hogy a párt tekintélye, befolyása, működőképessége, taglétszáma tovább csökken. A feszültséget nem az okozza, hogy a pártban vita van, hogy platformok, áramlatok keletkeznek, hanem az, hogy közülük többen mások kirekesztését tekintik céljuknak, és nem mutatkoznak egy platformszövetségen alapuló egység körvonalai. A pártot éppen akkor fenyegeti szétesés, amikor történelmi fordulóponthoz érkezett; az egyes áramlatok képviselői kilépést-kizárást helyeznek kilátásba abban az esetben, ha a kongresszus nem az elképzeléseiknek megfelelően végződik. A Központi Bizottság olyan megújulást javasol, amely a párt reformelkötelezett bázisának megerősödését, a modellváltásban, az átfogó strukturális átalakításban érdekelt erők tömörítését eredményezi. Politikai tevékenységünk nem lehet öncél: erőfeszítéseinknek a jelenlegi súlyos gazdasági-társadalmi problémák megoldását kell eredményezniük. 4. Az ellenzék tényleges társadalmi befolyásáról, szervezettségéről nehéz pontos képet alkotni. A pótválasztások arról tanúskodnak, hogy mindenekelőtt az MDF-nek jelentős a tömegtámogatása, jóllehet az eddigi eredmények részben az MSZMP-t „büntető" szavazatok következményei. A politikai egyeztető tárgyalások — részben kényszerű — egységbe tömörítették az ellenzéki, alternatív szervezeteket, mozgalmakat. így a közvélemény előtt is csak most körvonalazódik a népinemzeti-keresztény, a polgári liberális és radikális, valamint a szocialista alternatív irányzatok közötti és azokon belüli különbség, nemegyszer igen mélyreható ellentét. Az ellenzéki szervezetek térnyerése lényegében a gazdasági válság okozta rossz társadalmi közérzet átpolitizálásának következménye. Többségükben az MSZMP-nek a múltért, a jelenlegi válságért viselt felelősségét állítják előtérbe, a nemzeti öntudatot, az általános erkölcsi elveket formálják politikai tőkévé. Sikerrel igyekeznek elhalványítani pártunknak a modellváltással, a békés átmenettel kapcsolatos kezdeményezéseit, s azokat úgy állítják be, mintha minden lépésünk az általuk ránk kényszeríted;, kicsikart engedmény lenne. Az ellenzéki stratégia eredményességét az is növeli, hogy az MSZMP és a kormány befolyása alól kikerültek a nyüvánosság nemzeti intézményei. Az ott dolgozó műsorkészítők egy részének közreműködésével nagymértékben kitágul az ellenzéki propaganda hatóköre. Visszaüt a korábbi hibás káderpolitikánk is. Nem kevesen az MSZMP-t bírálók túllicitálásával igyekeznek múltjukat feledtetni. A Rádió és a Televízió vezetése tekintélyének hiányát az is előidézi, hogy az MSZMP vezetőitől é*s a kormánytól nem kapnak egységes politikai támogatást, amely legalább a — polgári demokráciák normái szerinti — „kormánypártisághoz" elegendő. 5. Az adósságállomány nagysága, a szerkezet átalakulásának lassúsága következtében a gazdaság stagnálása és az életszínvonal csökkenése esetén is nő az eladósodás. Az adósságválság kezeléséhez és a struktúraváltás meggyorsításához számottevő külső támogatásra, minimális belső társadalmi konszenzusra és erős MSZMP-re lenne szükség. 1989 eddig eltelt hónapjaiban kedvező elmozdulások figyelhetők meg a piaci kényszer növekedésében, az ipari hatékonyság javulásában, a tőkés export1827