A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

valahol ez az ülés ott folytatódik, ahol a múltkor abbahagytuk. Én akkor is elmondtam a véleményemet, most ezzel kapcsolatban nem szeretném, és a Birgés elvtársnővel alapvetően egyetértek. Viszont van nekünk egy írásos tervezetünk, ez megjelent az újságban is, vélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban a területeken, és ehhez szeretnék kapcsolódni, egy rövid véleményem és javaslatom lenne. Szerepel a választmány vagy Központi Bizottság a tervezetben, úgy tűnik, hogy a választmány erősödik egyre inkább, amennyiben így foglalunk állást, tehát a KB és a választmány mellett. Az a véleményem, hogy akkor ez a választmány a párt parlamentje kell hogy legyen. Ebben az esetben azt javasolnám, hogy a tervezetben szereplő ötezer párttag után egy fő, ezt csökkentsük négy- vagy háromezerötszáz—négyezer főre, ugyanis akkor a területi képviseletet kellene erősíteni. Ebben a tervezetben ugyanis azt érzem, hogy a mostani ötezer fő és az egyéb képviseletek valahol nincsenek arányban, tehát az egyéb képviseletekből kevesebb, és akkor a választmány bővülne nagyobb létszámmal. Egyébként — ha jól számoltam —, ha 3500 főre számolunk vagy 4000-re durván, az egyébbel együtt olyan 250 fő körül jönne ki a létszám. Szerintem ez a létszám nyugodtan mozgatható. Az országos elnökség vagy KB-t — mindegy, milyen néven szerepel — körülbelül egy olyan 35—40 főben tudnánk elképzelni. Megmondom miért, mert voltak előzőleg fenntartások, hogy szűk apparátus irányítana megint, de akkor változhatna úgy, hogy ez a 40 vagy 35 fő elbírálná, hogy megyénként egy-egy fő képviseli, és akkor a többi politikus vagy éppen történész, vagy ahogy összetevődnek ezek a dolgok [sic!]. A választmány hívná össze a kongresszust — vagy egy ilyen lehetőség. Amit még szeretnénk, hogy szerepeljen, a választmány húsz százaléka vagy egyharmadának legyen lehetősége a választmány üléseit összehívni, ez szükség szerint legyen — ne mondjuk ki azt, hogy félévenként vagy negyedévenként —, mert a KB-üléseknél sem tudjuk mondani, hogy negyedévenként ülésezzen, szükség szerint ülésezünk. Ez állna a választmányra, és hangsúlyozom, abban az esetben kérem mindezt, amennyiben a Központi Bizottság ebben foglal állást. Nagy elvtársnak a mondanivalójához egy megjegyzésem van. Bár én ezt a múltkor nem mondtam ki, de nem értek egyet vele. Nem értem, miért kellene a főtitkárnak lemondania ebben a helyzetben, inkább meg kellene erősítenünk. Én nem akarok személyeskedni, bocsássanak meg érte, de ki kell hogy mondjam, hogy a munkások túlnyomó többsége — és ezt tessék nekem majd fölróni, ha az ellenkezőjét tapasztalják — Nyers elvtárssal egyetértene pártelnöknek, Pozsgay elvtársat elképzelhetőnek tartják köztársasági elnöknek, de ha a főtitkári posztra kerül Pozsgay elvtárs — és ne haragudjon —, akkor bizony a felére csökken, a 700 ezerből 350 ezer lesz [sic!]. Köszönöm. IVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Azt javaslom a Központi Bizottságnak, hogy húsz perc szünet, és fél ötkor folytatnánk, Nagy Sándor elvtárs következne. Szünet FEJTI GYÖRGY elvtárs: Időközben a felszólalók száma 35-re gyarapodott. Nagy Sándor elvtárs következik, utána pedig Révészné Kéri Anna elvtársnő. NAGY SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Egyetértek mindazon 1152