A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Tudomásul kell vennünk, hogy ez a párt új vezetést akar, új arcokat akar látni, és ez a pártnak az érdeke, de a népnek az érdeke is, hogy személyiségeiben alapvetően megújult párt kell legyen, és én ezt még az elnöki tisztségemre is mondom, és mindnyájunknak nagyon rövid időn belül teljesen új embereknek kell átadni a helyünket. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Nyers elvtárs. Berecz elvtárs után Horn elvtárs. BERECZ FRIGYES elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, hogy nem a magam jelöltségéért harcolok, ha nem lett volna pártértekezlet, menne minden abban a régi mederben, mint ahogy én tíz évvel ezelőtt ide kerültem ebbe a testületbe, akkor is természetes dolognak tartanám, hogy tíz év után felvetődik és nagy valószínűséggel úgy is alakul a dolog, hogy kikerül az ember a testületből. Ez az élet természetes dolga, talán a Szervezeti Szabályzatban is rögzíteni kellene, hogy ez a cserélődés megtörténjen. Tehát engem az összes többi miatt érdekel még az ügy. Az egyik, ez a testületi büntetés, hogy a Központi Bizottság bűnhődjön, vagy nem. Ennek kétféle megközelítésmódja van, van egy ideológiai jellegű, van egy eljárástechnikai jellegű. Ideológiailag hadd mondjam, de ez az én magam véleménye. Én mindenféle csoportos büntetésnek, falvak felégetésének, tizedelésnek, kambodzsai sorpofonnak nagyon nagy ellensége vagyok, mert az emberi gondolkodás egyik legalantasabb megnyilvánulásának tartom. Itt elhangzott demokráciára hivatkozás is, hogy azért kell most a testület felelősségét felvetni. Az nem demokrácia, ha egy egyén úgy bűnhődik valamiért, hogy szólni sincs módja, testülettel együtt éri valami, ami éri. Tehát ilyen szempontból én elítélendőnek tartom, és hadd mondjam azt, hogy ott, ahol kollektív büntetés van, én azt sem hiszem el, hogy ott utána jogállam lesz, európaiság lesz, és egy megújulás lesz. Egy más rezsim lesz. Eljárástechnikailag mégis el kell tudni fogadni, hogy nagy a felháborodás, menjen az egész testület. Fel kell tenni a kérdést, hogy a testületnek hogyan kell a kongresszus elé állni. Erre elhangzott egy javaslat, én jónak tartom, egyetértek az Osztafi elvtárssal, hogy nemcsak az Elnökség tagjainak, mindenkinek, aki mandátumot kapott, annál is inkább, mert erre volt és van egy érvényes központi bizottsági döntésünk, de ezt a döntést megkerülve, játszotta magát küldötti helyzetbe [sic!]. Amíg ezt a párttörténetet írni fogják, azokról az elvtársakról le nem fogják mosni, hogy a maguk érdekében manipulálták a maguk helyzetét, hogy másképp kerüljenek a kongresszusra. De ha mégis az az álláspont, hogy ne az egész testület legyen kizárva abból a lehetőségből, hogy küldöttként vesz részt, akkor pedig az a kérdés vetődik fel, hogy milyen elvek alapján legyen valaki küldött, minek alapján ne legyen. Most ebben a húsz-egynéhány elvtársból álló csoportban kevés kivétellel a Politikai Intéző Bizottság tagjai vannak, beleértve az Elnökséget is, logikailag mégiscsak furcsának tűnik, hogy ha elmarasztalja a párttagság egészen nagy dühödten ezt a pártértekezlet óta eltelt másfél évet, akkor nem az azért felelős vezetőkre haragszik, hanem a kisebb KB-tagokra, akik jóllehet pár hónapja tagjai a KB-nak, és annyi bűnük lehet, hogy megszavazták a döntést. Az lenne a javaslatom, hogy Osztafi elvtársnak a javaslata szerint alakítsuk a helyzetünket, és ne legyen a Központi Bizottság egyik tagja sem küldött, attól még lehet választott vezető, lehet akár a párt elnöke, főtitkára és minden egyéb is. 1690