A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

NYERS REZSŐ elvtárs: Következik Horn Gyula, utána Vastagh Pál. HORN GYULA elvtárs: Kedves Elvtársak! Elnézést, hogy tovább terhelem a vitát, de itt olyan dolgok is elhangzottak, amelyekre reagálni kell. Az egyik az, hogy nem pontosan értem az egész ülésnek ezzel kapcsolatos hangulatát, tudniillik itt, ezen a központi bizottsági ülésen jó néhány héttel ezelőtt Kovács Jenő elvtárs felvetette, illetve elmondotta azt a javaslatát, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közül bárki — aki úgy ítéli meg, hogy célszerű — induljon a küldöttválasztásokon. így volt? Ezt akkor a Központi Bizottság tagjai tudomásul vették. Egy tény, és az akkor is elhangzott, hogy nem volt a vezetésnek ebben az ügyben kezdettől fogva következetes álláspontja. S én, mint a Politikai Intéző Bizottság tagja, magam is felelősséget érzek ezért, hogy ez nem így történt. Itt sokféle sértődés, általam sértődésnek érzett megnyilatkozás is volt, de terjesen egyetértek Lukács elvtárssal abban, hogy ebből le kell vonni a politikai tanulságokat és következtetéseket. A másik, hogy én nem kértem tegnap szót Grósz elvtárs összefoglalója után, mert az a véleményem, hogy nem kell a Központi Bizottságot ellentétes véleményekkel terhelni. De azért most már a végtelenségig elhúzzuk a vitákat, mert itt igazságot tenni és igazat adni, kapni nagyon nehéz, de tegnap is elhangzottak olyan megjegyzések, és most főképpen az előbbi felszólalásban, amit én nem tudok szó nélkül hagyni. Grósz elvtárs említette tegnap például csak a jugoszláv anyagokat. Ugyanúgy tudja, mint én, hogy a Legfőbb Ügyészség köszönetet mondott azért, hogy ezekkel az anyagokkal támogattuk a Nagy Imre-ügy, -per minden részletének tisztázását, ez még a sajtóban is megjelent, hogyan lehet akkor olyant állítani, hogy nem tud az anyag sorsáról.

65 És sorolom tovább; elvi kérdés számomra az is, hogy az MSZMP vezetői, a Központi Bizottság tagjai járják az országot, a párttagságot és a különböző gyűléseket, és még megpróbálnak lelket verni ebbe a tagságba, hogy azt ne propagandafogásnak minősítsük. És énszerintem tisztelet a jelenlevők közül mindazoknak, akik ezt felvállalják, miként azt is, hogy a televízióban, a rádióban és mindenütt másutt megnyilatkozzanak, és állást foglaljanak és kifejtsék a véleményüket a kommunistaellenes kampányokkal és ezekkel szemben, mert igaza van Nagy Imrének, amit itt szeptember l-jén mondott, hogy nem egymást kell agitálni arról, hogy milyen szélsőséges hangvételű lett az ellenzék, ezzel nem megyünk semmire, a közvéleményhez kell kiállni. Juscsák elvtárs, semmi rendkívülit nem találok abban, ha a reformkörök állást foglalnak bizonyos személyiségek politikai arculatára [sic!]. Ez az 6 dolguk. De ezt a helyére kell tenni, én nem tulajdonítottam valami komoly jelentőséget ennek, és a reformkörökkel sem ez a problémám. Persze, vannak közöttük olyan személyek, akik ilyenek, olyanok, ahogy minősítette tegnap a Grósz elvtárs is. Engem egy érdekel, hogy a reformkorok tevékenysége hasznosan megújuló-e az MSZMP számára, vagy sem [sic!]. Ezt annak idején Grósz elvtárs is, mások is elismerték, nekem is ez az álláspontom. Igenis, pozitív szerepet játszanak, és ez a döntő, nem az, hogy közöttük levitézlett emberek is vannak. A következő, ami a Kovács László és az én ügyemet illeti. Úgy, ahogy a Kovács elvtárs megemlítette, külügyminisztériumi megyei jogú pártbizottság, közel hat1691