A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ügyetlen gyakorlat alapján véletlenszerűen alakult ki, hogy kik lettek a Központi Bizottság tagjai közül küldöttek és kik nem. És ilyen szempontból, kedves elvtársak, akik itt ebben a sorban ülnek, mindegyikük hibát követett el, meg kell mondjam, mert amikor észrevették azt, hogy rossz irányban megy a dolog, akkor valamilyen módon kellett volna egy általános megoldást keresni rá. Tulajdonképpen két dolog miatt jöttem ki, egyik az, hogy elmondjam, én úgy gondolom, nem vállalom, hogy ez egy politikai minősítés, nem azért, mert egyikmásik központi bizottsági tag, akivel kimaradtunk, azokkal én örömmel vállalom a közösséget és megtiszteltetést, hogy együtt maradtunk ki. Azt is hozzáteszem, hogy persze van olyan központi bizottsági tag, aki kimaradt, és akivel nem feltétlenül vállalom a közösséget. Mint ahogy egyébként, ha bekerültünk volna, akkor sem mindenkivel azonos módon vállalnám szívesen ezt a közösséget. Ez egy természetes dolog, hiszen megállapodtunk abban, hogy valamifajta platformok vannak. De véletlenszerű szelekció alapján rossznak tartom és helytelenítem. Még egy dolgot szeretnék mondani: én azt gondolom, hogy méltatlan a Központi Bizottság és a Központi Bizottság bármelyik tagjával [sic!] is, hogy olyan pótmegoldásokat keressünk, amelyek valamilyen mentő akciót jelentenek. Én tehát azt tartom korrektnek, hogy méltósággal viselje el a sorsát, akit megválasztottak, az menjen el, és teljes jogú küldöttként képviselje, akit pedig nem választottak meg, és a kongresszus ezt esetleg nem fogadja el, az méltósággal vegye tudomásul, hogy ilyen helyzet történt [sic!], a politikai vezetés pedig legyen szíves és vonja le a konzekvenciát ebből. Köszönöm szépen. NYERS REZSÓ elvtárs: Grósz Károly elvtárs következik. GRÓSZ KÁROLY elytárs: Három kérdésről szeretnék röviden szólni. Az egyik, ez a vitatott probléma. Én is ennek az alapját a politikai jelenségekben látom, meg a politikai kultúra színvonalában, úgy ahogy ezt Kovács Jenő szerintem helyesen elmondta. A harmadik ok, megítélésem szerint egy ügyetlen szervezeti rendszer és megoldás, mert elképzelhetetlen, hogy egy ilyen kis országban és egy ilyen kis pártban elméletileg húszféle választási rendszer működjék, ugyanis azzal az egymondatos döntésünkkel, hogy a megyékre bízzuk a küldöttválasztás formáját, gyakorlatilag 19 formát, illetve a fővárosi formát hagytuk kialakulni. Nem [sic!], a kereteket megszabtuk, a számokat, de hogy azon belül hogyan és miképpen csinálják, abban nem kötöttük meg a kezét a testületeknek, és abból a hamis megközelítési módból, hogy ez a demokratizmus kiszélesítését jelenti. Ezt, a jövőt illetően, meg kell szüntetni, ebből le kell vonni a konzekvenciát. Egy szervezeti rendszerű választási gyakorlat lehetséges. Ezért az a gondolat, hogy az alapszabálynak legyen egy melléklete, amely a választási rendszert egységesíti ebben a pártban, ezt én fontosnak tartom, hogy megtörténjen. Ezzel a gyakorlattal, ezzel a kompromisszummal — amit kerestünk, Medgyessy Péternek teljesen igaza van — rossz megoldást választottunk. Nem sikerült az, hogy rábízzuk az illetőre, hogy döntse el. Kínos helyzetbe kerültünk néhányan. Kínos helyzetbe kerültünk, mondjuk az itt ülők közül mi hárman. Nyers Rezső elvtárs kínos helyzetbe került, Pozsgay Imre is, és én is kínos helyzetbe kerültem, különböző szituációk miatt. De kínos helyzetbe került, gondolom én, Horváth István, akit a BM Kormányőrségénél választanak meg, és ugye az a szöveg megy Pesten, hogy bezzeg próbált volna valaki ellene szavazni. Vagy a külügyminisztériumi választásról az a szöveg megy Pesten — benne van a hangulatjelentésben, nem én találom ki, kol1687