A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

légák itt ülnek, tudják bizonyítani —, hogy milyen demokratizmus van abban a Külügyben, ahol a minisztert és az államtitkárt választják meg küldöttnek. Mindegy, hogy jó szívvel tették, vagy nem jó szívvel — egész biztos jó szívvel —, mindnyájunkat ez tulajdonképpen politikailag is, meg emberileg is kellemetlen helyzetbe hoz, és erre nincs szükségünk. Egyébként, úgy mellesleg hadd tegyem hozzá, másokról nem beszélek, csak a magam dolgáról, hogy miért kínos. Budapestiek felajánlották, hogy legyek ott küldött, megköszöntem, és nem fogadtam el. Itt ül Jassó elvtárs, bizonyíthatja, hogy így van-e, vagy nem. Dudla nem ül itt, a Borsod megyeiek felajánlották, hogy legyek ott küldött, megköszöntem, és nem fogadtam el. Elmentem Nógrádba egy pártbizottsági ülésre — itt ülnek a nógrádi elvtársak, bizonyíthatják — ott felálltak és megkérdezték, ha önt jelöljük küldöttnek, elfogadja-e, vagy sem. És ott azt mondtam, hogy megtiszteltetésnek veszem, ha megválasztanak, de elmondom önöknek, hogy két helyről már felajánlották, és nem fogadtam el. S akkor feltehetik a kérdést, hogy ott miért nem utasítottam vissza, mert addig az volt a rendező elvem, hogy ahol én megyei titkárként, vagy valamilyen pártmunkásként dolgozom, az számomra olyan előnyt jelenthet esetleg a munkában, amivel nekem nincs jogom visszaélni. Mit válaszoltak volna Nógrádban, ha azt mondom, hogy bár köszönöm, hogy bíznak bennem, de nem fogadom el a megbízásukat. Nem éppen fordított hatást értem volna-e el? Ezért én felvetettem Nyers elvtársnak, és Nyers elvtárs is nagyon töpreng ezen, hogy például anélkül, hogy erre bárkit is kötelezni kellene vagy lehetne, nekünk, esetleg az Elnökség tagjainak a kongresszus előtt köszönettel vissza kellene adni a mandátumunkat. Ugyanakkor azt nem helyeslem, amit az Osztafi elvtárs általában mondott, hogy a Központi Bizottság minden tagja, akit megválasztottak, adja vissza a mandátumát, de az Elnökség tagjaira én el tudnám képzelni, hogy ez a gyakorlat működik, egyszerűen azért, hogy elhárítsuk magunk felől azt a vádat, hogy valami szervezkedésnek a részesei voltunk. A második dolog, itt a bevezetőben szó volt arról, hogy a határozati javaslathoz nem kell szerkesztőbizottság. Ez az én véleményem is, de szeretném kérni, hogy a KB döntsön úgy, hogy a [küldöttcsoportok a] központi bizottsági beszámolóhoz egy szóvivőt jelöljenek ki [egy vitáral, tehát mielőtt a 25-i központi bizottsági ülés elé hozzuk, a küldöttcsoportok szóvivőivel a beszámolót megvitathassuk. Második, abban az esetben kell szerkesztőbizottság, ha határozati javaslatot fogunk előterjeszteni, mert el kell dönteni ennek a tizenegy javaslatnak a viszonyát a határozati javaslathoz, ebben tegnap nem döntöttünk, nem is dönthettünk, mert ma került előterjesztésre ez a tizenegy témakör. Nem biztos, hogy jó lenne a kongresszus elé úgy odamenni, hogy van egy határozati javaslat, és külön van tizenegy témakörben külön előterjesztés. Ha ezt egybe akarjuk hozni, akkor egy szerkesztőbizottságot kell választani, amelyik ezt a kongresszuson elvégzi, vagy esetleg a kongresszus előtt. Egyébként én a C-variánst támogatom, azt tartom a legnormálisabbnak, kulturáltabbnak ebben az előterjesztésben. NYERS REZSŐ elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Én is szeretnék hozzászólni röviden, kérem, addig Grósz elvtárs vegye át az elnöki teendőket. Véleményem szerint a küldöttjoggal kapcsolatos politikai problémák tartalma az, hogy a pártvezetés, a párttagság nagy része bizalmatlan a jelenlegi Központi Bizottsággal szemben, úgy ahogy itt elhangzott, a teljesítmény miatt. 1688