A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

hogy azok a vezetők, akik komoly vezető szerepre aspirálnak, előre állást foglalnak abban, hogy ők ezt a platformot kívánják vezetni, vagy emögött sorakoznak föl, és utána, ha az a platform kapta a többségi véleményt a párttagságban, akkor őközülük legyenek a párt vezetői, ha a másik, akkor abból. Én nagyon egyetértek — azt hiszem, ez is a szerdai Népszabadságban jelent meg, egy kis glossza foglalkozott vele — a kontraszelekció kérdésével.

35 És teljes joggal ítéli el azt az évtizedeken át volt kontraszelekciót, amely a túlzott konformizmus, a túlzott alkalmazkodás miatt pártunkban és a párt képére, az egész társadalmunkban kialakult. És nagyon egyetértek, hogy ezt el kell vetni. De véleményem szerint az sem jobb — nemcsak az én véleményem szerint, a glosszát idézem —, ha a köpönyegforgatásban élen járók, a demagóg szólamok hangoztatásában élen járók kerülnek ki előre, akik nagyon gyorsan át tudnak sorakozni egy másik platform, egy másik irányzat, egy másik áramlat mögé, ha annak megerősödik a helyzete. Azért tartanám szükségesnek ezt az előzetes állásfoglalást. Még egy dolgot a személyi kérdésekkel kapcsolatban. A párttagság követeli a cserélődést. Vannak, akik a teljes Központi Bizottság leváltását kérik, ez is elhangzott itt a vitában. Én terjes egészében megértem a párttagság indulatát ellenünk. Mégis azt kellene mondanom, hogy megfontoltságot kellene mondanunk és hirdetnünk, nem a magunk érdekében, hanem a folytonosság érdekében. Én azt természetesnek tartom, hogy ilyen körülmények között, amikor a változások ennyire felgyorsultak, a párttagságban is, illetve a Központi Bizottságban és a vezető testületekben is minden eddiginél nagyobb cserélődés kell, de lehetőleg azért az élet természetes rendjében. Tehát a többszörös testületi tagsággal rendelkezőknek kell elsősorban átengedni a helyüket, mint amilyen például én is vagyok, a világ legtermészetesebb dolgának tekintem. De a teljes leváltása a Központi Bizottságnak a folytonosság megszakadását, a gyökerek elszakítását jelentené. Ha ez bekövetkezik, akkor a pártból, ebben az áradatban, ami van, úszósziget lesz. Szét fog foszlani és meg fog semmisülni. Végezetül harmadikként arról, hogy a kongresszusig is hogyan politizáljunk. Manapság a sajtó gyakran emlegeti Voltaire egy idézetét, olyan gyakran, hogy nekem az idézetet nem is kell megismételni. Arra szeretnék kilyukadni, hogy nekünk ennek az idézetnek az értelmét meg kellene fordítani. Valahogy úgy kellene politizálnunk, [hogy most,] ha már mindent elkövettünk annak érdekében, hogy az ellenfelünk szót kapjon és elmondhassa a véleményét, ami nekünk nem tetszik, mostmár azért mi is fogalmazzuk meg a véleményünket, mondjuk el, és harcoljuk ki, hogy legalább egyenrangú lehetőségünk legyen a hirdetésére. És akkor annak alapján tisztázni lehet olyan vitakérdéseket, amelyek eléggé megmozgatták most a társadalmat. Én is mélységesen egyetértek azzal, ahogy a Nagy Imre és társai körüli rendezés többé-kevésbé megtörtént. A két szónoklattal sem úgy vitatkoznék, hogy elátkozom őket; olyannyira nem, hogy magára Orbán Viktorra hivatkoznék, hogy hogyan kellene velük vitatkozni. Mert ő interjú keretében tegnap este a televízióban megszólalt. És hát mindenkitől lehet tanulni, tőle is. Azt mondta el, hogy őt ne címkézzék föl, hogy ő ilyen meg olyan, ő elmondott egy beszédet, abban vannak állítások, vannak tézisek, vitatkozzanak ezekkel a tézisekkel. Ezt viszont nagyon hamar meg kellene tenni, hogy alkalmasint egy szombati vagy hétfői, valamelyik fontos napi újságunkban jelenjen meg egy összefüggő vitacikk. Én hallottam Grósz, Németh és azt hiszem Horn elvtárs véleményét is ezzel kapcsolatban, több vonatkozásban 1143