A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

értékelték, hát pontosabban elítélték ezeket a hozzászólásokat, de egy összefüggő, tézisszerű állásfoglalás ezzel kapcsolatban nem jelent meg. Azt is el kellene érni, hogy ne csak mi értékeljük Orbán Viktor-féle hozzászólásokat tézis szerint, és nem címkézve, hanem az ellenfeleinket is rákényszerítsük arra, hogy ők is tézisszerűen vitatkozzanak velünk, és ne címkézzenek minket. Akkor lehetne egy olyan politikai légkört teremteni, amelyben alkotó légkör bontakozik ki a kongresszusig, és megfordítható a helyzet. Végezetül — lényegében elmondtam, amit akartam — szeretném összefoglalni, megismételni, egy kicsit más összefüggésben ugyanazt, amit már egyszer elmondtam, mert hát a közelmúltban kicsit szó érte a kommunikációs készségbeli dolgainkat is [sic!]. Lényegében azt akartam elmondani, hogy nekünk építkező jellegű programot kellene kidolgozni. Az építkezéshez építőelemek kellenek, és ezeket az építőelemeket nem Szeged és a Danuvia Kultúrház közötti útnak a felénél találjuk lerakva. Még csak nem is valahol az út mentén. Véleményem szerint három halmazból lehet válogatni ilyen építőelemeket. Az első csokrot igenis abból, ami az utóbbi 40' év tapasztalata, azokat tételesen kézbe kell venni, ki kell értékelni: ez megfelelő egy további építkezésre; ez menjen a meddőhányóra. Azután hozzá kell tenni importált elemeket is. Mivel szovjet és egyéb keleti import már bőven van, azt hiszem, itt most elsősorban nyugati importra kell gondolni. Tanulni kell azoktól, akiktől lehet, és ez nem szégyen. És a harmadik csokor végül is új építőelemek képzését jelentené, mert ha igaz az, hogy mi sem a régi sztálini társadalmat, sem a polgári társadalmat nem akarjuk restaurálni, hanem valami egészen újat akarunk építem, akkor ahhoz egészen új, eddig nem volt építőelemek is szükségesek. Ha egy ilyen munkát meg tudunk indítani a kongresszusig — azt én nem hiszem, hogy ezek az építőelemek üyen rövid idő alatt képezhetők, de hogy ebben az irányban induljon el a munka, ezt meg tudjuk indítani —, akkor remélhető az, hogy a kongresszus betölti a szerepét, megnyugvást hoz. Ha ezt nem fogjuk tudni elérni, akkor véleményem szerint a kongreszus legfontosabb eredménye az lesz, hogy kitűzi a következő kongresszust nagyon rövid határidőn belül, és ami ezzel jár, tovább folytatódik a vezetés megállíthatatlan cseréje. Köszönöm a Központi Bizottság figyelmét. IVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Nagy Imre elvtárs, utána Dudla József elvtárs következik. NAGY IMRE elvtárs: Kedves Elvtársak! Tisztelt Központi Bizottság! Kicsit mesterségesen is felfokozott, de mindenképpen kritikus történelmi helyzetben ült össze a Központi Bizottság. Én régen éreztem ekkora várakozást politikai testületi üléssel szemben, mint most. Ugyanakkor hallgatva most már sok órája a vitát, egy nagyon nagy veszélyt is érzek. Mindannyian mondjuk a magunkét, nagyot vitázunk, okos dolgokat fogalmazunk meg, azután marad minden a régiben, mert hogy mit is csináljunk igazán, arról nagyon kevés dolog fogalmazódott meg, a legtöbb Grósz elvtárs szóbelijében. Mielőtt erről szólnék, néhány általánosabb, az elmúlt időszak eseményeivel kapcsolatos gondolatot szeretnék elmondani. Az első a június 16-i temetés kérdése. Túl vagyunk rajta. Tudtuk, hogy túl kell ezen esni, és tudtuk, hogy — mivel e párt követett el bűnöket — győztesen ebből, ennek a pártnak kikerülni nem lehet. Én is azt hiszem, hogy relatíve kis veszteséggel sikerült ezen túlkerülni. Ahhoz azonban, hogy 1956 ne az ellenünk keresett érvek további tárháza legyen, most nem meg1144