A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

értek egyet, hogy semmilyen obstrukcios magatartás ne akadályozhassa meg a kongresszust munkájának elvégzésében és a döntések meghozatalában. NYERS REZSŐ elvtárs: Gáspárné elvtársnő következik, utána Krasznai elvtárs. GÁSPÁR ANTALNÉ elvtársnő: Központi Bizottság! Mindjárt egy kérdésem lenne, talán Tétényi elvtárstól is kérdezhetném, hogy tessenek mondani, van nekünk szervezeti szabályzatunk még, ami életben van, vagy nincs. Ezt jó lenne tudni, hogy mikor van, meg mikor nincs, hogy mikor vehetjük elő, meg mikor nem tulajdonképpen, mert ha van, akkor tudomásom szerint ennek a testületnek az új testület megalakításáig terjes joga és felelőssége van. Ez az egyik. Én egyetértek Berecz elvtárssal abban, hogy a C-pont talán támogatható, vagy ebben sikert tudunk elérni, de ha nem, akkor azt mondom, mondjon le ez a testület korrekten, és válasszunk egy választási intézőbizottságot, és ha annyira nem korrekt, vagy ennyire nem legitim ez a testület, akkor terjessze be a dokumentumokat ez az intézőbizottság. Még egy fölvetésem lenne. A rossz nyelvek szerint a központi bizottsági tagok között vannak olyanok, akiket a megyék nem a megyék terhére, tehát nem a megye keretein belül választottak. Én kérdezem, ha ilyen van, akkor minek a terhére? Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Krasznai elvtárs következik, utána Antalóczy elvtárs. KRASZNAI LAJOS elvtárs: Kedves Elvtársak! Nem akarom a kérdést tovább bonyolítani, kérdésemben azt hiszem az álláspontom benne volt. Nem ezért kértem most szót, hanem azért, mert szeretném elmondani, hogy a honvédségi reformkorok vasárnapi tanácskozásán 57, vagy közel 60 fő minden politikai érv és észérv ellenére kongresszusi küldöttet választott. Nem lehetett lebeszélni őket, bár nagyon sokan voltak ott — beleértem az érdeklődőket is —, akik életükben először látták egymást. Egyetlen észérvük volt velünk szemben, hogy Vastagh Pál elvtárssal ők az országos tanácskozáson találkoztak, és arra kértek lehetőséget, hogy ezen a Honvédségi Reformkörök Országos Tanácskozásán választhassanak egy kongresszusi küldöttet, és erre biztatást kaptak. Tisztelettel kérem a központi Mandátumvizsgáló Bizottságot, hogy ha ez a kérés beérkezik, nagyon fontolja meg, hogy pozitív választ ad-e erre az indítványukra. Egyébként a személyt kijelölték, nyílt szavazással megválasztották. Nagyon nagy ellenérzést keltene a Magyar Néphadsereg párttagságában, pártszervezeteiben, ha 57 szavazattal is be lehetne jutni a kongresszusra, miközben mi 600 párttag után választottunk titkos szavazással, sőt pártválasztásokkal [sic!] küldötteket. NYERS REZSŐ elvtárs: Következik Antalóczy elvtárs, utána Radics Katalin. ANTALÓCZY ALBERT elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Megmondom őszintén, csodálkozom azon, hogy ez a kérdés ma itt most így merül fel. Ez azt mutatja, hogy a testület jó néhány tagja nem ismeri a magyar pártban meglévő valóságot. Ugyanis az, hogy a testületi vezetés rangja és legitimitása milyen a párttagság körében, az a különböző szintű pártértekezleteken már régen világossá vált. Régen. Tehát, amikor itt kétszer is szavaztunk, ugyanazokkal a gondolatokkal foglalkoztam, mint Tétényi elvtárs, hogy teljesen felesleges a Központi Bizottságnak ez ügyben bármilyen álláspontot kialakítani, ez a küldöttek kezében van. Az, hogy jól van-e ez így, az persze felmerülhet mindannyiunk fejében. Ugyanis, amikor 1680