A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

reformkörök veszik a bátorságot, ezer, kétezer, háromezer ember, mert ugyanazokat az arcokat látjuk itt-ott — tegnap itt a főtitkárunk utalt néhány összefüggésre —, megteszik, hogy minősítenek bennünket, akkor én szeretném megkérdezni azoktól, akiket ott minősítettek, hogy azt ők teljesen el tudják fogadni, teljes lelkiismerettel, és azt, ami itt ebben a teremben vitatkozva kialakult, azt a minősítést nem lehet elfogadni? Még egyszer hangsúlyozom, én érzelmileg is közelítem a kérdést, vagy elsősorban úgy közelítem a kérdést, de ezeket a gondolatokat mindenképpen szerettem volna továbbadni, és fontosnak tartom, hogy legyen önálló arculat a későbbiek során, legyen olyan struktúra, amely lehetővé teszi [sic!]. De ehhez hozzá kell járulnia mindenkinek. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Szólásra következik Berecz elvtárs, utána Gáspárné elvtársnő, majd aztán Antalóczy elvtárs. BERECZ JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én az egész előterjesztéshez szeretnék néhány mondatban hozzászólni, méltatva azt a rugalmas és korszerű szemléletet, ami az előterjesztést áthatja. Éppen ezért ebben a kialakult, vitatott kérdésben én azt mondanám, hogy van ám egy C-változat abban az előterjesztésben a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak a részvételéről, és én azt a C-változatot mindenképpen megvédhetőnek tartanám. A C-változat azt jelenti, hogy mindaddig, amíg a politikáról, a Központi Bizottság munkájáról, irányvonaláról van szó, addig szavazati joggal vegyenek részt a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai, és az új választásnál pedig vendégek [sic!] vagy meghívottként stb. Ezt kellene mindenkinek a saját körében a következő időszakban elfogadtatni a küldöttekkel. Én bízom benne, hogy ez lehetséges. Sem előre támadást, sem visszavonulást nem javaslok a Központi Bizottságnak, ez igazán korszerű és méltányos, hogy amíg politikáról, munkájáról, irányvonaláról van szó, addig szavazati joggal vehessen részt. Ha ez nem megy, akkor nagyobbak a bajok, de az már akkor nem ezzel függ össze. A másik, a 9. oldalon szó van a felszólalások kijelöléséről. Semmilyen sorshúzást nem javasolnék, egy kongresszust nem lehet kitenni annak, hogy reggel tömegekjelenlétében valaki benyúl az urnába és kihúzza, hogy kik fognak felszólalni, a küldöttcsoportok között kell ebben megegyezést találni, illetve a küldöttcsoportok kijelölhetik, hogy ki szólaljon fel feltétlenül, amennyiben korlátozott a felszólalás lehetősége, tehát a sorshúzást egyáltalán nem javasolnám. Egyetértek Kovács Jenő elvtárssal, amit a szakmai tagozódásról mondott, de mivel a szervezeti szabályzat előírja a tagozatok létrehozásának lehetőségét, ezért ezt most biztosítani is kellene már a kongresszuson. Én ezeket az állásfoglalás tőmondatokat [sic!], ami a külön állásfoglalásra vonatkozik, támogatnám, és arra kellene a küldöttcsoportokat ösztönözni a kongresszusi felkészülésben, hogy ezekben a kérdésekben konkrét javaslatokat is dolgozzanak ki, tehát az alkotómunka irányába forduljanak, és nem a parttalan viták [sic!], hogy ki volt jó, ki nem volt jó, hogy volt jó, mint jó. A választásnál a lista szerintit tartanám a legjobbnak, legigazságosabbnak, mert az a kizárólagosságot és valamiféle egyeduralmat kizár. Éppen ezért ezt javaslom megfontolandónak. Egyetértek Tétényi elvtárssal abban, hogy 50% + 1, egyébként, hogyha olyan helyzet adódik, hogy újra kell számolni a résztvevők számát, akkor terjesen mindegy, hogy előre mit határoztunk el, kétharmados részvételt vagy 50 % + 1-et, akkor egy konkrét helyzetben erről újra kell dönteni, de én azzal 1679