A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Itt van néhány megjegyzés ehhez. Az egyik, hogy ez a testület az elmúlt időszakban azért bizonyos értelemben átalakult, kimaradtak belőle, új tagok kerültek bele, tehát nem hiszem, hogy így, testületként ez a minősítés egészen helytálló. A másik dolog: a kongresszuson a Központi Bizottság nem testületként vesz részt. Tehát nem sok értelmét látom, hogy testületként büntessék a küldöttek a Központi Bizottságot, hiszen a Központi Bizottság tagjai egyenként vesznek részt, és nem mint testület. Nem tudom elképzelni, hogy egy több mint ezerfős kongresszuson egy száznál alig többfős Központi Bizottság bármiféle módon manipulálni tudná a kongresszus kimenetelét, vagy az eredményét befolyásolni tudná. Tehát nem igazán értem — és gondolom, nem is ilyesfajta aggodalom játszott ebben szerepet —, hogy ez a Központi Bizottság a kongresszus kimenetelét tudná manipulálni, inkább ez a büntetés, amit az előbb említettem. Igen ám, de nem vagyok benne biztos, hogy ha egyenként kellene a párt tagságának véleményét nyilvánítani a Központi Bizottság tagjairól, akkor minden esetben elvetnék azt, hogy küldöttként jelen lehessen a kongresszuson. Tehát megfontolásra ajánlom azt a megoldást, hogy a Központi Bizottság egyes tagjait megválasztották küldöttnek, más tagjainak talán még valahol van lehetőségük, de azt hiszem többnyire már nincs lehetőségük, hogy egyáltalán induljanak. Mi lenne, ha a kongresszuson név szerint szavaztatnánk — hogy milyen többséggel, ezt nem tudom megmondani —, hogy elfogadják-e X, Y, Z-nek, a Központi Bizottság tagjának a mandátumát, mint szavazati jogú küldöttet, avagy nem? Ugyanis ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy a kép más lenne. NYERS REZSŐ elvtárs: Juscsák György elvtárs következik. JUSCSÁK GYÖRGY elvtárs: Kedves Elvtársak! Nem vagyok utópisztikus ember, a gazdaságban dolgozom, bár azt hiszem, a mindennapok túléléséhez ott sem lenne baj, az sem lenne baj [sic!]. Szeretném azt is mondani, hogy őszintén, tiszta szívből, elvtársi módon gratulálok azoknak a központi bizottsági tagoknak, akik küldöttként vehetnek részt a kongresszuson, azon a kongresszuson, amelyet próbáltunk ebben a testületben is összehozni, kezdetben minősíteni, s amely ma meggyőződésem szerint — kétségtelen, korábbi álláspontomat én is felülvizsgálva — rendkívüli kongresszus lesz. Szeretném azt is mondani, annak ellenére, hogy gazdaságban dolgozom, én érzelmileg politizáltam és politizálok, és fogok is politizálni, ebben úgy látszik naivitásom is benne van, és ebben [sic!] az évek száma sem fog eltántorítani, mert azt hiszem, hogy az elvek nem mérhetők mindig dekában, kilóban. Azt hiszem, hogy a Központi Bizottság tagjai előtt, akik itt ülnek és ismernek, és akik még nem találkoztak velem, nem valamiféle mérleget akarok készíteni, de szeretném eloszlatni azt a fajta dolgot, hogy ebben én nem vagyok kompetens. Mindig is kerestem a Központi Bizottság önálló arculatának lehetőségét. Ez a dolog engem foglalkoztat most is, ebből az aspektusból szólok, nem szeretnék mások tollával ékeskedni, mások nevében beszélni, bár tudom, és most már látszik itt, hogy már másokat is foglalkoztat ez a kérdés, még talán nálam mélyebben is. Egy testületet kétségtelen a tagjai minősítik, de minősítik a vezetői is. Sokszor, sok helyen nagy tapasztalatú emberek, bölcs emberek megfogalmazták már, én csak ismétlem ezt a gondolatot, amelyet elfogadok. Amikor — és ne haragudjanak, hogyha most egy kicsit érzelmileg közelítem — tőlem megkérdezték idős emberek, eldugott kis faluban — nem ez a lényeg —, akik szintén, úgy vettem észre, 1677