A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

és én egyetértek vele, hogy a Központi Bizottság kemény munkát végzett, kínlódva saját magával jutott el a nagyon sok alapvető döntéshez, de én megértem — Horn elvtárs minősítette — azt a bizonyos pesszimista, defetista vagy nem tudom milyen hangvételét a beszámoló első tervezetének, amiben véleményem szerint az tükröződött, ami megnyilvánult a párttagság részéről. Az okokról sokáig lehetne beszélni, de most nem ez van napirenden. Nekem az a javaslatom, és kérem, hogy fontolja meg a Központi Bizottság, a Központi Bizottság tagjai — akik nem küldöttek — vendégként vegyenek részt a kongresszuson, kapjanak vendégként meghívást. Nem valami sértődöttségi komplexus mondatja ezt velem. Pontosan az, amire már Lukács elvtárs célzott, az első döntése a Központi Bizottságnak úgy szólt, hogy a Központi Bizottság tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai vegyenek részt, a második úgy szól — ezt itt Kovács elvtárs idézte —, akinek felajánlják, hogy küldött legyen, az ne utasítsa vissza. Most jön egy harmadik javaslat: a Központi Bizottság nyilvánvalóan nem tehet mást, elfogadja azt, hogy tanácskozási joggal vegyenek részt a kongresszuson. Én el tudom képzelni, hogy ebből lesz egy ügyrendi vita, és ezt nagyon rossznak tartanám, éppen a kongresszus érdekében. Én ezért javasolom azt a megoldást, vendégként vegyenek részt. Ebben úgy tudom, nem kell dönteni, de ha dönteni kell, talán azt el fogja fogadni a kongresszus, és ennek megfelelően akkor talán egy újabb, kínos ügyrendi vita elkerülhető lesz. NYERS REZSŐ elvtárs: Kovács László elvtárs, utána Juscsák György elvtárs következik. KOVÁCS LÁSZLÓ

63 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én a kiinduló helyzetben látom a méltánytalanság néhány elemét, és ezeket szeretném felvetni. Áz egyik, ha jól ítélem meg, akkor egyszerűen a párt szervezeti felépítésénél fogva, a Központi Bizottság egyes tagjai olyan közösségekben dolgoznak, amelyeknek önálló küldöttállítási joguk van, így például én a Külügyminisztérium apparátusában dolgozva, három éve tagja vagyok egy közösségnek. Három év alatt módjuk volt engem megismerni úgy is, mint szakmai vezetőt, úgy is, mint az ottani kommunista közösség tagját, és így, amikor jött a felkérés, hogy jelöltessem magam küldöttnek, úgy érzem, viszonylag nem volt nehéz dolgom, és meg is választottak küldöttnek. Még azt hiszem, a Központi Bizottságnak van olyan tagja, akinek ilyenfajta lehetősége — tehát egy olyan grémiumban indulni, akik őt közvetlenül ismerik, akiknek küldöttválasztási joguk van — nincs, tehát a kiinduló helyzet nem egyforma. A másik dolog. Itt volt bizonyos bizonytalanság a tekintetben, hogy induljanak-e a Központi Bizottság tagjai, vagy ne induljanak. Elhangzott egy ajánlás, de azt hiszem — lehet, hogy tévedek —, amikor ez az ajánlás jött, akkor már egyeseknek nem volt lehetőségük arra, hogy elfogadják a felkérést, mert már azt korábban elutasították a KB korábbi döntésére hivatkozva, illetve ahhoz tartva magukat. Tehát egyesek önhibájukon kívül, egyszerűen kimaradtak, lemaradtak a vonatról — nem tudok rá jobb hasonlatot mondani —, és így nem kerültek a kongresszusi küldöttek közé. A harmadik dolog. Krasznai elvtárs azt kérdezte, hogy vajon milyen okok szóltak amellett, hogy a Központi Bizottság tagjait nem kívánják — legalábbis szavazati jogú küldöttként — a kongresszuson látni. Ez esetben én úgy gondolom, hogy a Központi Bizottságot, mint testületet bünteti a párt tagsága, mert elégedetlen mint testületnek a munkájával. 1676