A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

mán, de küldöttcsoport-szervezési elvként a munkamegosztásban elfoglalt ilyen típusú helyzetfet] nem lenne célszerű elfogadni. Ettől teljesen eltérő az, hogy ha nagyobb kategóriák, mint például munkásplatformok vagy agrárplatformok jelentkeznek a kongresszus ideje alatt vagy az előtt, ez nem elsősorban vagy nem kizárólag foglalkozási kategória, hanem a mi pártunkban különösen politikai kategória, és amennyire ismert, különösen a munkásplatformok esetében a tartalma is világosan, többé-kevésbé világosan körülhatárolható. Következő kérdés a kongresszusi munkaszervezetek ügye. Egy megjegyzés kívánkozik ide — a tegnapi vitában is ez már elhangzott —, az a megfogalmazás nem pontos, hogy minden napirendi ponthoz kell egy szerkesztőbizottság. A beszámolóhoz nem kell ilyen szerkesztőbizottság, tehát értsük ezt úgy, hogy a kongresszus alatt nincs szükség arra, hogy a beszámolóval kapcsolatban legyen szerkesztőbizottság. Az elfogadandó dokumentumokhoz kell szerkesztőbizottság. Arra majd még külön szeretnék kitérni, hogy mechanizmust kell arra kialakítani, hogy az úgynevezett egyéni vagy különhatározatoknak a megfogalmazására és előterjesztésére természetesen kell szerkesztőbizottság. Ez nem egészen ugyanaz, mint ami jelenleg az előterjesztésben szerepel. A következő kérdés a vita megszervezésének az ügye. A javaslatot ismerik. Itt a legnagyobb vitát jelenleg az okozza, hogy a hozzászólási lehetőségeknek az elosztása és annak az igazságossága miképpen biztosítható, hogy semmilyen nézetrendszer, csoport ellen a hozzászólások elosztása ne lehessen manipulálható. Mindenkinek félelmei vannak ezzel kapcsolatban, s ebből táplálkozik részben az a javaslat, hogy ne határozzuk meg a kongresszus vitájának, egyáltalán az egész kongresszusnak az időtartamát, hanem majd lesz, ahogy lesz, tart, ameddig tart, amikor megunják a küldöttek — hogy némi túlzással éljek —, akkor majd befejezik a vitát, lezárjuk, és akkor el lehet kezdeni a határozathozatalt. Elhangzottak olyan javaslatok is, készüljünk fel arra, hogy a kongresszusi központból egy másik helyszínre költözünk át, és ilyen módon folytatjuk. Hiszen ott a lehetőségek végesek. Vagy elhangzottak olyan gondolatok is, hogy egy későbbi időpontban folytassa munkáját a kongresszus újabb 3—4 napos időtartammal. Én úgy gondolom, hogy a mai vüágban ugyan semmit nem lehet kizárni, mégis egy alapvetően eredményekre, politikai eredményekre törő kongresszust kellene megszervezni, és ehhez szükséges programbeli és ügyrendbeli feltételeket biztosítani. Az tény, hogy semmiképpen nem szabad azt a benyomást kelteni, hogy akár az ügyrend, akár a programjavaslata arra irányul, és azzal a hátsó szándékkal készült, hogy a szólásszabadságot és a kongresszusi küldöttek egyéni jogait megnyirbálja. A következő kérdés a már előző napirendi pontoknál felmerült egyéni egyéb határozatoknak a kérdése. Ez abból a vitában is elhangzott igényből fakad, hogy amennyiben csak az általános és elvi természetű dokumentumokat fogadnánk el, akkor ez a kongresszus egy kicsit a közvélemény számára és a párttagság számára üres maradna, konkrétumokban viszonylag szegény lenne. Ezért a következő elgondolások merültek fel eddig külön határozatként. Itt 3—4 oldalas, rövid dolgokról van szó és nem nagyon hosszú dolgozatokról, korábbi döntés alapján egy állásfoglalás a nemzeti megbékélés kérdéséről, egy állásfoglalás az új Alkotmány elveiről, ügyéről, tehát lényegében a jövendő Magyarország politikai berendezkedéséről, egy külön állásfoglalás az önkormányzatok politikai, gazdasági összefüggéseiről. Ezenkívül néhány gazdaságpolitikai kérdés, mint az egyebek 1668