A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

között tárgyalandó szövetkezetpolitika ügye, a világgazdasági nyitás kérdése, az 1990—1992-es időszakra szóló gazdasági elképzelések, az agrárpolitikának egy újrafogalmazása, amennyire a küldötteknek erre igénye mutatkozik a korábbi állásponthoz képest, a művelődéspolitika — Ormos Mária elvtársnő által vezetett bizottság által kidolgozott dokumentum alapján —, a párt és a szakszervezetek viszonya, amelynek bizonyára érdemi és tartalmi kérdéseiben még az egyebek között vissza fogunk és vissza kell térni, és az MSZMP kezdeményezése, vagy kezdeményezéseinek egy összessége, a szomszédos országokhoz fűződő viszony javítása. Természetesen ezen kívül más elgondolások is a következő hetekben szóba kerülhetnek, azonban most azt szeretném kérni a Központi Bizottságtól, hogy mivel ezekben a küldöttcsoportokban különböző területi tanácskozásokon, vitákon meglehetősen biztos igény mutatkozott, hogy kapjon felhatalmazást arra a Politikai Intéző Bizottság és az Elnökség, hogy a következő központi bizottsági ülésre ezeknek a témáknak a határozatait, javaslatait terjessze be, legalább azon a szinten, hogy a Központi Bizottság lássa, hogy miről van pontosan szó. Ez azt is jelenti, hogy amit az egyebek között a Központi Bizottság tagjai megkaptak anyagokat, ezek háttéranyagként szolgálnának a kongresszusi küldöttek felkészüléséhez, az ezekhez készülő állásfoglalás-tervezetek, határozatijavaslat-tervezetek természetesen lényegesen rövidebbek és célratörőbbek lennének. A következő kérdés, amelyet megoldani ajánlunk, legalábbis eljárási szinten, ez a pártvagyonnal, a tagdíjakkal és a gazdálkodási renddel összefüggő kérdéskör, amelynek a kezelését meg kell beszélni a kongresszus előtt, hiszen az, hogy ez az elszámolás és a gazdasági, belső gazdálkodási rendszer átalakítása milyen módon történik és milyen eljárási szabályok szerint, ez egy igen lényeges kérdés. Az a javaslatunk, hogy erre a kérdésre, a pártvagyonnal kapcsolatos elszámolás, a tagdíjrendszer és a gazdálkodási rendszer átalakításának az ügyére a Központi Bizottság egy külön bizottságot bízzon meg, amely, ha úgy tetszik, a hivatalos hierarchiától abban az értelemben független, hogy a megyei küldöttcsoportok ebben a bizottságban egy-egy képviselővel jelen lehetnének, bizonyára nem mozgalmi típusú bizottságról lenne itt szó, hanem jog végzett és szakértői bizottságról, amely a küldöttek köréből nyugodtan kiválasztható, és ebbe a bizottságba a Központi Bizottság Kovács Imre elvtársat delegálja egyedül. Ez a bizottság készítené elő a gazdálkodással, a vagyonnal összefüggő javaslatokat és azt a módot, ahogyan ez egy kongresszuson megtárgyalható és lezárható. Kérem a Központi Bizottságot, vitassa meg ezt az elgondolást. S végül a választási és jelölési kérdésekről, hiszen erről még kevesebb szó esett a korábbiakban. A javaslatnak az alapfilozófiája az, hogy a demokrácia, a pártdemokrácia — ebbe beleértve azt, hogy egyénileg és közösségben az ember kifejtheti a véleményét szabadon, korlátozás nélkül, és a véleménye mellett agitálhat, a párt nyilvánosságát is figyelembe véve —, úgy gondoljuk, józan ésszel belátható, hogy nem az a demokrácia tulajdonképpen, hogy a nyílt és nyilvános kiállás mellőzésével, a szavazófülkében lehet bosszút állni. Tehát a jelölésnek a nyíltsága, a jelölés időbeli megkezdése [és ennek a párton belüli, küldöttek közötti nyilvánossága] lehet annak a biztosítéka, hogy Európáról ne csak mindig beszéljünk, hanem az ügyekben ilyen értelemben valamit tegyünk is. A másik kérdés a kisebbségek arányos képviselete, amelynek a megoldása egyedül a listás szavazáson keresztül oldható meg. Itt az a kérdés merül fel, hogy más 1669