A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

táló semmi más foglalkozási ágakra, mert hiszen ebben az országban majdnem mindenkinek a gyereke már amúgy is értelmiségi a régi dologhoz viszonyítva. Az értelmiséghez való viszony természetesevi meghatározza ezt a hangulatot: nem tudom, hány KB-üléssel ezelőtt hangzik e I az, hogy a párt értelmiségipolitikája nem volt igazán jó, vagy enyhén szólva helytv ien volt, akkor mit várunk attól az értelmiségtől, hogy álljon ennek a dolognak az élére, és értsen egyet párton belül és párton kívül egyaránt. Körülbelül ezeket szerettem volna elmondani. Még egy színházi hasonlattal élve, mi most egy drámának a tanúi vagyunk, amelynek egy nagyon jól induló első felvonása után némi bizonytalansággal, most egy ilyen konfliktushelyzetben, a második felvonásban — mindig ott szokott lenni a konfliktus — vagyunk. Én nem mondom, hogy ez egy olyan háromfelvonásos dráma lehet, hogy majd amikor legördül a függöny, vagy vége lesz a harmadik felvonásnak, itt mindenki felállva fog tapsolni, és örömujjongva fognak erről kritikákat írni. De azért jó lenne, ha valamiféle katarzissal zárulna ez a jelen pillanatban dráma, és nem fordulna* tragédiába. Köszönöm szépen. IVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm Szilágyi elvtárs hozzászólását, Berecz Frigyes elvtárs, utána Nagy Imre elvtárs következik. BERECZ FRIGYES elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon kemény héjú diót kell most feltörnünk. Kitűztük lényegében a kongresszus időpontját, és a rendelkezésre álló nagyon rövid idő alatt most olyan munkákat kellene elindítani, hogy ezzel a munkával és magával a kongresszussal a párt bomlási folyamatát megállítsuk, esetleg valamiféle fordulatot is elérjünk. Az elmúlt központi bizottsági ülésen én megszavaztam, hogy ősszel tartsunk kongresszust, ehhez tehát én most már nem kívánok szólni; következésképpen arról szólhatok, hogy én hogyan látom, hogyan lehetne olyan munkát végezni, annak érdekében, hogy ez a munka hatásos legyen. Három dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Az egyik: véleményem szerint a végére kellene járni annak, hogy mi van a mögött a rettenetes hangzavar mögött, ami ma a párton belül van, és a közvéleményben is a párt körül. Nagyon valószínű, hogy a hangzavar nem tükrözi azokat a tényleges erőviszonyokat, amelyek a 700 ezres párttagságon belül vannak, mert részben a hangerő, részben az arra rásegítő, vagy az azt korlátozó sajtó eltorzítja az arányokat. Hogy egy friss példával éljek: kilépett a Központi Ellenőrző Bizottságból Kováts Flórián. Nagy sajtónyilvánosságot kapott,

32 hogy neki egyedül mi a véleménye a pártról. Vannak nagy létszámú szervezetek, amelyeknek egybehangzó véleményük van, az sokkal halkabban jut el a közvéleményhez, vagy egyáltalán nem jut el. Én úgy gondolom, hogy a pártszavazás módszerét — ami eddig a személyi kérdésekkel kapcsolatban vetődött fel — lehetne felhasználni arra, hogy tárjuk fel, mi van a párttagságnak az elgondolásaiban. És még mielőtt a vezetői kérdésekről döntenénk, mert én nagyon fontosnak tartom a vezető személyek kérdését, de még fontosabbnak a párt politikáját, hiszen ahhoz kell személyeket válogatni. Meg kéne határozni azokat az alapvető téziseket, amelyeket egyetlen platform sem vitat a párton belül. Ezeket meg kellene fogalmazni, és meg kellene kérdezni, mivel ért egyet a párttagság, mit tart fontosnak, mit nem. Körül kellene határolni, körvonalazni kellene a szóba jöhető platformokat is, amelyek ezeket az alapvető téziseket nem vitatják, de más egyéb szempontból különböznek tőlük, és arról is meg kellene kérdez1141