A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

módon hozzányúlni nem szabad. A­politikai összefüggését pedig én abban látom, hogy Nagy Imre 1930 és 1941 közötti szerepe az 1948—1956 közötti tevékenységé­ben nem játszott szerepet. Arra nem kaptunk semmiféle adatot, hogy a Nagy Imre — akkor még NKVD volt azt hiszem — az NKVD-nek a Gerőről adott volna bizal­mas adatokat. Annál is inkább, mert lehet, hogy a Gerő 53 adott a Nagy Imréről — ezt sose tudjuk, és egyáltalán az NKVD kapcsolatot. Egyszerűen nem politikai kapcsolatként értékelni, amikor hiteles tudomásom van róla, beszámolóból, sze­mélyes beszámolóból, olyantól, akinek hiszek, hogy annak idején, amikor a Bjel­kin volt itt még, Badenben székelt a kelet-európai NKVD-helytartó, 54 ő beleszólt és jogosítványa volt, hogy beleszórjon pártügyekbe. Rendszeresen összekötő szere­pet is játszott az SZKP és a mi pártunk között. Egy ilyen konkrét dologról tudok, amikor egy ilyen összekötő funkciót teljesített. Mi más ez, mint az NKVD összefo­nódása az akkori kommunista pártokkal? De én nem akarok szembeszállni azzal, amit Grósz elvtárs mondott. Azzal igen, amit a Veres elvtárs mondott, hogy ezt most tegyük nyilvánosságra, és leplezzük le a Nagy Imrét. Nem alkalmas ez a le­leplezés. Arra kérem a Központi Bizottságot, hogy nekünk ezt a dolgot az SZKP vezetésé­vel még a továbbiakban tisztázni kell, és megtesszük a lépéseket, hogy ezt tisztáz­zuk, és ha kell, a KGB-vel nekünk, mint pártnak külön kapcsolatban lenni [sic!]. Bár én nem tudom, miért kell nekünk a KGB-vel kapcsolatban lenni. Krucskov elvtársat én nagyon jól ismerem. Nagyon szimpatikus volt, amikor ismertem és most is találkoztam vele. Minden oké, minden rendben van, de nem tudom, miért kell nekünk, mint pártnak a KGB-vel kapcsolatban lenni. Ha éppen kifogásoljuk, hogy Nagy Imre kapcsolatban volt, akkor mi ne legyünk kapcsolatban. Nos tehát, lépéseket tettem az SZKP felé, és igyekezzünk elérni, hogy tisztességesen, rende­sen nézzünk utána ennek az ügynek. Nem javasolom, hogy a magyar pártnak széle­sen, a pártnak egésze értelmében — a Központi Bizottságon túlmenően — ügyévé tegyük most, és még kevésbé a magyar közélet ügyévé tegyük [sic!]. Köszönöm. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Köszönöm szépen. Több jelentkező nincs? De igen, Szűrös Mátyás. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Úriember nem csibész elv alapján én nem szóltam volna, ha Nyers elvtárs nem tér ki erre a bizonyos jelen­téktelen kérdésre. Ezek után — így minősítette Nyers elvtárs — ne engedjük, hogy ezek a jelenték­telen kérdések itt zavarják a fő kérdések megvitatását. A következőt szeretném mondani, hogy önök tudják, a nemzeti, nemzetiségi kérdésben én eléggé elkötelez­tem magam nemegyszer (zaj a teremben) — egy pillanat, szeretném végigmondani. Most az történt, hogy Szegeden valóban találkoztam a magyarországi erdélyi körök és az egyesületek képviselőivel, ahol jelen voltak a sajtó képviselői is. 55 Ha megfigyelték, négy újság négyféleképpen hozta a dolgot, de azért főleg eze­ket a kérdéseket emelték ki, holott itt arról volt szó, hogy az erdélyi körök és egye­sületek hogyan egyesítsék erejüket, koordinálják a tevékenységüket, egyfajta ér­dekvédelmi szervvé kívánnak válni. Erről volt szó, a Belügyminisztérium illetékes képviselője pedig a beilleszkedésükről beszélt hosszasan. Valóban elhangzott az, hogy mindent el kell követnünk, hogy a visszaút is biztosítva legyen, és hogy első­sorban a magyarság, az ott élő magyarság lehetőleg a szülőföldjén vívja meg a har­cot. Ehhez próbáljunk segítséget nyújtani, és ebben az összefíiggésben merült az 1655

Next

/
Thumbnails
Contents