A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

látom be, hogy miért kell ehhez két óra, mert szerintem ott még lehetne a vitára időt csípni. Ezt meg kell nézni. Amit viszont éppen az ügyrend kapcsán nagyon fontos dolognak tartanék, és hadd mondjam el, hogy most már két megyei küldöttcsoporttal történt beszélgetés alapján tapasztalatként mondhatom el. Nagyon lényeges dolog, hogy abban előre egyezségre jussunk: a mindenkori levezető elnök jogköre, és egy másik kérdés, a levezető elnökök személye. Tehát az, hogy a levezető elnöknek mihez van ott jogköre, miben tudja korlátozni a vitát és minden egyebet, ezt megítélésem szerint a küldöttcsoportokban meg lehetne vitatni. Az eddigi két megyében szerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy van egyetértés. Tudniillik, azt senki nem akarja, hogy ott parttalan vitába torkolljanak a dolgok, ezért nagyon lényeges, hogy milyen jogkört adunk. Ennek kapcsán is, és más egyéb téma kapcsán szeretném azt bejelenteni, hogy a mi megyei küldöttcsoportunk — tehát a Győr-Sopron megyei küldöttcsoport — a kongresszus sikere érdekében kezdeményezte azt, hogy mint ahogy azt már DélDunántúlon megtették, és több helyütt van erre kísérlet, szándék és nemcsak szándék, hanem gyakorlat is, úgynevezett regionális szerveződés [sic!]. Tehát az északdunántúli megyéknek a szerveződése azokban a kérdésekben, amikben előzetesen egyetértés van, ezeket végigvinni, végigjátszani, leírni, hogy ezekre ne menjen el felesleges idő a kongresszuson. Ne legyen egy-egy témában tíz párthuzamosan egymás mellett futó hozzászólás. Amit lehet, hozzunk előre, vitassuk meg, pipáljuk ki, és azzal nem kell foglalkozni. Még a sajtóval kapcsolatban, bár érintőlegesen itt már szóltam valamit. Annyiban kétfelé bontanám a témát, hogy egyfelől a mi sajtónk — ez alatt a Népszabadságot értem — meg a többi. Meg kell mondanom, hogy leszámítva néhány olyan esetet, amikor valóban el lehet marasztalni a szerkesztőséget, azonban itt-ott látok már néhány olyan törekvést, ami tényleg az elkötelezettséget mutatja. Hogy utaljak a Magyar Hírlapban megjelent Orbán Viktor-nyilatkozatra, annak kapcsán — azt hiszem, két nap múlva, a Népszabadság 3. oldalán egy tényleg nagyon jó válasz jelen meg.

46 Ez persze a dolognak az egyik fele, a tisztesség, az elkötelezettség az újságírók részéről. A másik fele pedig az, amit itt, erről a helyről én már annyiszor mondtam: ha mi nem állunk oda, és nem mondjuk az általunk vélt igazságot, akkor azt mindig más fogja kihasználni. Nekem nem volt szándékom szóba hozni, de miután két irányból is elhangzottak vélemények, a Nagy Imre-ügy kapcsán szeretném elmondani: nekem az a véleményem — a múltkor a Központi Bizottság ülése végeztével arra gondoltam, és az egész dolgot úgy szűrtem le magamban —, hogy ez itt marad köztünk, ebben a teremben, ebből nem lesz semmiféle publikáció, mert nekem meggyőződésem volt, hogy nekünk az nem használna. Ez péntek este volt, és szombaton, majd a Vasárnapi Hírekben utalás, a Népszabadságban szintén utalás.

47 Én nem keresem ennek a dolognak a mögöttesét. Egyet tudok, hogy ez a dolog ennek a pártnak rettenetesen sokat ártott. Ezt nem lett volna szabad megtenni. Köszönöm szépen. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Kótai Géza elvtárs következik. [Megkérdezem, hogy Nyers elvtárson kívül — aki közben jelentkezett — van-e még a vitában részt venni kívánó? Nincs.] KÓTAI GÉZA elvtárs: Kedves Elvtársak! Bocsánatot kérek, hogy nem kérek bocsánatot, de nem maradhatok néma. A programnyilatkozat tervezetével terjes 1648