A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

múlt pénteken a háromoldalú tárgyalásokról az az esti tv-beszélgetés, ahol egy általam tisztességesnek, korrektnek minősített műsorvezetés mellett Tóth András — sportnyelven szólva — „lefocizta" az Ellenzéki Kerekasztalt a pályáról. Hát többször oda kell menni. Szóval azt nem lehet, én legutóbb is azt mondtam, hogy bármi történik, este a Tölgyessy Péter a TV 2-ben úgy fújja a magáét, már a gyerekek otthon unják, hogy mindig ez a pofa van a tv-ben. Szóval nem igaz, hogy mi nem tudunk ezekben a dolgokban érvelni. Bereczky elvtárs felvetette és nehezményezte azt a kitételt, amit a szakmailag alkalmatlan vezetők [sic!] stb. Én nem innen közelíteném meg a kérdést, hanem onnan, ha ez igaz, akkor kik felelnek ezekért. Tehát beszéljünk már ezekről a dolgokról egyszer. Én megmondom őszintén, ebben a megfogalmazásban a 10. oldal tetején, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor az MSZMP elveszíti esélyét arra, hogy a választásokon felsorakoztassa a választók mérvadó részét. Ezt mi beszélhetjük egymás között, de ebbe itt leírni, nem optimizmussal menni neki, még ha nem is valami hatalmas kincstári optimizmussal [sic!]. Egy bizonyos, ha ezt a színvonalat tartjuk tovább, akkor körülbelül ez be is fog jönni. Ennyit a tézisekről. A programnyilatkozatról. Én Bartha elvtárssal abban vitatkoznék, hogy a Központi Bizottság erre a dologra miért nem mondott valamit. Itt most van egyfajta tudathasadásos állapot, mert ezt valamelyik, nem tudom már melyik pártszervezet is deklarálta, hogy „gittegylet" ez a Központi Bizottság, mert íme itt vagyunk szeptember közepén, és még nincs egy általunk megvitatott programnyilatkozat. Én azonban erre azt mondom, hogy én azt tartom fontosnak, hogy ezt a tagság tárgyalja meg, a küldöttcsoportok tárgyalják meg, meg a kongresszuson tárgyaljuk meg ilyen vonatkozásban. Huszadrangú kérdésnek tartom azt, hogy mi ehhez a dologhoz mennyit teszünk hozzá, mennyit nem. Én magam egyik szószólója voltam annak, hogy a munkabizottság jelentése menjen ki minél előbb, mert azt viszont Barabás elvtárs tudja megmondani, hogy mennyi tapasztalat jött már eddig, ami még feldolgozható, amit hozzá lehet tenni. Meggyőződésem, hogy ezzel egy dolognak elejét vehetjük. Azokat a problémákat, amit [sic!] korábban felvetettek kint a küldöttcsoportokban, taggyűléseken, és az megjelenik az anyagban, az a kongresszuson nem lesz vitatéma. Tehát elébe kell menni a dolognak. Egyébként a programnyilatkozattal kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy jó, szabatos, és ami nagyon fontos, hogy magyarul van. Egyetértek Berend elvtárssal, Romány elvtárssal és Barabás elvtárssal is, hogy markánsabban meg kell fogalmazni a rétegbázist. Hogy rétegalapon, más egyéb alapon, de meg kell fogalmazni. Az új szervezeti szabályzatról csak egy gondolatot. Alapvetően jónak tartom. A reformkörök csatolt szervezeti szabályzatával összehasonlítva az a véleményem, hogy annak számos pontját át lehetne emelni ebbe, mert attól ez csak jobb lesz. Van néhány dolog persze, amiben még le kell folytatni az egyeztető vitákat. Még valamit szeretnék elmondani. Ez ugyan az ügyrenddel kapcsolatos, de csak néhány mondat erejéig, és akkor nem akarok szót kérni. Az ügyrenddel kapcsolatban az a véleményem, hogy az jó dolog, meg kell is valami formát adni. Mi órarendet összeállíthatunk, de az világos, hogy a szükséglet fogja eldönteni majd a vitáknak a hosszát. Egy dolgot meggondolásra ajánlok. Korábban szó volt arról, hogy az időkímélés miatt finom hideg ebédet kap majd a társaság. Akkor viszont nem 1647