A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kor rébuszokban beszél, és olyan megállapításokat tesz, amelyek megalapozottsága megkérdőj élezhető. Konkrétan mire gondolok? A 3. oldalon

45 van egy olyan megállapítás, hogy a pártvezetés az ellenzéki szervezetek megjelenésére kétféleképpen reagálhatott, vagy a régi adminisztratív módszerekkel, vagy megpróbálhatta politikailag kezelni a kérdést. Itt azután nincs tovább víve az egész dolog, mert az előzőt azt nem tette, nagyon helyesen, de az utóbbit meg nem [sic!], sajnos, nem tudta. Több helyütt elhangzik, és benne van az anyagban, hogy a pártvezetés, a pártvezetés, a pártvezetés. Megmondom őszintén, itt ezt szerintem definiálni kellene, mit értünk alatta. A Központi Bizottságot, a Politikai Bizottságot, a 11 tagút, a 9 tagút, vagy a 21 tagú PIB-et vagy az Elnökséget? Ez így megfogalmazva, hogy a pártvezetés, ez egy kicsit megfoghatatlan, és tulajdonképpen ezt így nem is fogadja el tőlünk a tagság. Amikor azt mondom, hogy olykor rébuszokban beszél, erre egy példa: 4. oldalon: „ekkor már megmutatkozott, hogy a párt egyes vezetői között nincs kielégítő együttműködés, és a szolidaritás is hiányzik". Ezt, ha leírjuk, akkor oda neveket kell írni, vagy ne írjuk le. Ezt el kell dönteni, ezt így szerintem kongresszusra hagyni nem szabad. A következő dolog, amit a 6. oldal alján taglal az anyag, a mai helyzet jellemzői, a társadalmi, politikai erőviszonyok, és tulajdonképpen itt teóriákat fogalmaz meg, mert hogy több alkalomra [sic!] ad okot, vagy a kilépők többsége munkás, fizikai dolgozó, ez ténykérdés. Ezt meg kell nézni, hogy mi az összetétel, s félő, hogy leginkább a bármely irányú szélsőséget elutasító mérsékeltek, tehát a potenciális centrum tömegei hagyják el a pártot. Hát ez feltételezés, ezt tudjuk konkrétan, akkor merjük leírni, fogalmazzuk meg, énszerintem itt feltételezések vannak. Azután, ugye, a válságért: elemezve azt, hogy a tagság miért hagyja el ezt a pártot, a válságért érzett felelősségből eredő morális nyomásra. Ezt én elfogadom, ez valóban így is volt, az okok között szerepel is. De hát azért itt a saját felelősségünket is fel kell vetni, hogy ezt a nyomást a vezetés — és most én használom a vezetést, mert ez alatt a Központi Bizottság tagjait értem — miért nem oldotta, elégszer hangsúlyozva saját felelősségét [sic!]. Egy kicsit értelmezni kellene a 7. oldalon, hogy elméletileg tisztázásra vár, hogy van-e korszerű szocialista válasz a jelenlegi mély gazdasági, társadalmi válságra. Én itt, amit értelmezni szeretnék, az az, hogy mi az, hogy korszerű szocialista válasz, mit értsünk alatta? Az ellenzékkel kapcsolatos dolgok, és tulajdonképpen azt hiszem, hogy itt viszszaköszön mindaz, amit jó néhányan ma már itt elmondtak. Ennek a másfél évnek az értékelése kapcsán, mert örökös problémaként látom, hogy a másfél év eredményeit az ellenzék mindenütt mindig vitézül kidomborítja, mondván, hogy az ő harcosságuk az, amely ilyen helyzetet idézett elő, hogy többpártrendszer, sok minden egyéb, és soha meg nem szólalunk, hogy mi ebben a kérdésben hol voltunk. Soha meg nem szólalunk. Azon, hogy ők sikeresen igyekeznek elhalványítani a modellváltással, békés átmenettel kapcsolatos MSZMP-kezdeményezést, úgy beállítani, mintha az általuk ránk kényszerített, kicsikart engedmény lenne, hát ezen miért siránkozunk. Igazuk van, mást ők nem is tehetnek. Ugyanakkor a mi ellenpropagandánk — meg kell mondani — vérszegény. Én egyet szeretnék most példaként felhozni, amit viszont jónak tartok. Ott volt 1646