A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
san egy nagyon komoly egységet lehet elérni nemcsak a kongresszuson, hanem magában az egész széles pártmozgalomban is. A másik kérdés, amihez hozzá szeretnék szólni, a programnyilatkozat, ami tipikusan egy nagyon jellemző példája annak, hogy miközben ülésezünk egy hónapban egyszer, kétszer — most ugye többször is —, úgy adunk közre egy programnyilatkozatot, hogy az nem a Központi Bizottságnak a programnyilatkozat-tervezete. Ez csak a vége ugyanannak a folyamatnak, amit sikerült tavaly május óta véghezvinni. A dokumentumban én a gazdasági részben egy nagy hiányérzettel találkozom, az az, hogy gazdaságpolitikáról, mint olyanról nincsen szó. Ha ez véletlen, akkor csak annyi a felvetésem, hogy evvel ki kellene egészíteni a dokumentumot, nemcsak a jövőre vonatkozó mondanivalót, hanem a múlt értékelésére is. Ha ez egy tudatos valami, tehát van piacgazdaság, piaci mechanizmus önszabályozott alapon, van szociálpolitikánk, csináljuk a tulajdonreformot úgy, ahogy van, de nincs gazdaságpolitikánk, akkor itt eredményt elérni lehetetlen. Ebben el lehetne mondani egy sor olyan kérdést nagyon röviden és programszerűen, ami szintén mint igény megfogalmazódott, és választási programként szerepel. Ha gazdaságpolitikával kiegészítjük, akkor termeléssel, mezőgazdaság, az ipar nagy kérdései, struktúraátalakítás, fizetőképesség, pénzügyi egyensúly mint követelmény, és ezen belül az átalakításokat megtenni, ez mind elmondható, és még sok olyan más gyakorlatias kérdés, ami a holnapnak az ügye, és ami az embereket nagyon érdekli — feltehetően. A múltra vonatkozóan pedig ez úgy néz ki, azért hiányolom a gazdaságpolitikának a reformvonulat mellett való megjelenítését, mert 1972-től gyakorlatilag 1984—85-ig való időszak összemosódik. Ezen belül is, hogy mi volt az 1978-as fordulat után, ez igazából az 1972-es reformmegtorpanástól tovább van víve, amikor tudjuk, hogy ez nem így van. A 70-es évek közepének a nagy tragédiája az volt, hogy a reformfolyamat megtorpant, és ez még megtetőződött azzal, hogy egy rossz, elhibázott gazdaságpolitikát folytattunk. 1978 után a gazdaságpolitikai vonalvezetés minden kritika ellenére alapvetően helyes volt, mert a realitásokkal, a céljainkkal összhangban volt. A reform pedig két oknál fogva nem bontakozott ki gyorsan. Az egyik az a nemzetközi szituáció, amibe kerültünk az 1981-es kelet—nyugati váltás, Afganisztán 44 stb. Plusz egy nagyon komoly fizetési válság, nem akarom tovább folytatni. Tehát az a javaslatom, hogy a múltértékelésbe egy-egy mondattal tegyük be a gazdaságpolitikát, és az 1972—78-as időszakot, illetve 1978—84-ig másik szakaszként, és 1985—87-ig egy harmadik szakaszként értékeljük. Köszönöm szépen. 447 " NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Boros László elvtárs következik, őt követően Kótai Géza elvtárs. BOROS LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kárpáti elvtárs hozzászólásában fölszólított bennünket, hogy a jobbító szándék vezéreljen mindannyiunkat, amikor a tézisekhez szólunk hozzá. Engem az a jobbító szándék vezérel akkor is, ha azok, amiket mondani fogok, azok valószínű, hogy nem fognak mindenki véleményével találkozni. Alapanyagnak jónak tartom, azonban négy olyan dolog van, amit — megmondom őszintén — itt az anyagban nem tartok jónak. Az egyik az, hogy túlzottan pesszimista. Azután olyan többes számot használ, amelyet nem egészen értek. Oly1645
