A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Mert meggyőződésem szerint ez nem gyengítené, hanem növelné az esélyeinket. Köszönöm szépen. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Bartha Ferenc következik, őt követi Boros László. BARTHA FERENC elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Egyrészt a Központi Bizottság beszámolójával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani. Azt hiszem, hogy nagyon nehéz műfaj ezt megérni, mert ugye itt a Központi Bizottságnak kell számot adni a tavaly májustól eltelt időszakban végzett munkáról. Egy olyan időszakban, amikor azt hiszem mindannyiunknak veszélyérzete van — még két-három hét van a kongresszusig —, kellően erőteljesen kell hogy legyen és nagy. Nagyon érdekes helyzet alakult ki. Ugye van egy beszámoló, ami eléggé leíró jelleggel elmondja, hogy körülbelül hogy néznek ki ezen időszak eseményei. Van egy történelmi értékelés, Berend elvtárs is célzott rá, hogy végül sikeres kongresszussal egy óriási történelmi átváltozás megy végbe. Ezt a párt, ezt az ország úgy éli meg, hogy van egy Központi Bizottság, amely alapvetően ingadozó, kicsit konzervatív, nem a folyamatot felvállaló, tehát el kell küldeni úgy, ahogy van. Nem legitim, akadályozza a reformfolyamatot, és ennek az egyébként nagyon jó programnak a megvalósulását eddig is akadályozta. De mondjuk, ez nagyon nagy valószínűséggel be fog következni, már látszik is. A másik jelenség, hogy ugye a pártnak a többsége is ott van, egy hangosabb kisebb reformszárny, amely szintén ezt a történelmi haladást kisajátítja. Ezért a nagyobb hányada a párttagságnak, amelyik leginkább ugyanolyan haladó, ugyanúgy felvállalja mindazt, ami a pártnak, az országnak a megújulása érdekében kell, az is egy ilyen megvilágítást kap. Ez nem aktivizálja politizálásra, hanem inkább visszarettenti, elbizonytalanítja, s utána van az igazán nagy kérdés, hogy ezt a folyamatot evvel a végső nagy sikerrel, hogy egy ilyen átalakulást meg tudunk csinálni, ezt hogy éli meg a párt, és mit fog elérni a választásokon. Erre is az a folyamat, ahogy ezt végigcsináltuk, ezt a folyamatot, azt jelenti, még akkor is, ha egy sikeres és egységes, nagyon komoly reformalapon szerveződő kongresszus lesz és akárhogy taktikázunk a választásokkal [sic!]; ez év végén, jövő év elején, a választásokon történelmi okok miatt, a múlt miatt, meg egy csomó gazdasági, egyéb ismert ok miatt, de azért is, mert ezt az időszakot május óta, tavaly nyár óta így csináltuk végig, ez plusz nagyon jelentős szavazatveszteséget jelent. Egyszerűen abból a tényből kifolyólag, hogy a Központi Bizottság, amelyik május után a többség, a politizáló vezetés felismerte azt, hogy történelmi helyzetben nem napi politizálással, hanem nagy kérdéssel kell foglalkozni. Többen felvetették, felvetettük, hogy egy olyan helyzetben, amikor többpártrendszerre térünk át, amikor a piacgazdaságot átfogóan felvállaljuk — ez már a májusi pártértekezleten is megvolt —, amikor a tulajdonreformot szükségesnek tartjuk ahhoz, hogy ez a bizonyos piaci modell működjön, szükségesnek tartjuk ahhoz, hogy az egyéni kibontakozás, a szocialista módon és az egész gazdasági struktúraváltás előnyös legyen, ezt felvállaljuk. Felvállaljuk azt, hogy a demokratikus centralizmus mint pártszervezési modell váltásra szorul. Akkor ugye kérjük a Politikai Bizottságot, hogy azt a stratégiát és taktikát, amivel ezt a folyamatot úgy lehet vezényelni, hogy a párt többségének, mindannak, aki ezt fel tudja vállalni, ez úgy mondjam sikerélményként legyen megélve, beleértve a Központi Bizottságot is, amelyiknek a tagjai nem hivatásos politikusok jórészt, hanem dolgoznak. Tehát ők avval tudnak foglalkozni, hogy a Politikai Bizott1643