A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

fogást és gyakorlatot vallottak. Ismereteim szerint nekik a marxizmushoz való viszonyuk tekintetében kétségek sem merültek föl. Most már, ami a Magyar Szociáldemokrata Pártot illeti, maga is az adott időben, hogy ma a demokráciát, holnap a szocializmusért fogalmazta meg, de ezt azzal egészíteném ki, hogy hangsúlyozta, hogy a gazdasági demokráciának legalább olyan jelentősége van, mint a politikai demokráciának. Na már most, miért mondom ezt el? Azért, mert ha mi egyszerűen arról beszélünk, hogy vegyes tulajdonú gazdaság, amit magától értetődőnek tekintünk, ezt kétféleképpen is fel lehet fognunk, és felfogja [sic!] a közvélemény is. Fel lehet fogni úgy, mint egy restaurációs törekvést, és ezt egyes pártok meg is fogalmazzák programjaikban, és meg lehet fogalmazni úgy, mint eszközt azon az átmeneti szakaszon, amit ha a nép érdekében fel tudunk használni, akkor közelebb jutunk a történelmi célunkhoz, a demokratikus szocializmushoz. Én úgy érzem, hogy a jelenlegi programban a jelenlegi helyzetünk, céljaink, távlati céljaink és a demokratikus szocializmus elérhetősége között van egy történelmi periódus, hogy ez 10 évig fog tartani, 50 évig fog tartani, ezt nem tudjuk megmondani, de egyet meg kell tudnunk mondani, hogy gazdasági és politikai téren egyaránt abba az irányba akarunk haladni. Én ezt — hogy mondjam meg — fontosnak tartom egyrészt a magunk szempontjából, de abból a szempontból is, hogy tisztázódjon a másokhoz való viszonyunk. Elnézést kérek, egy kis türelmet, én megpróbáltam összevetni a mi programnyilatkozat-tervezetünket azokkal az elképzelésekkel, amelyeket más pártok publikáltak, így természetesen a tulajdonformákhoz való viszonyt [sic!]. Mi az, ami nálunk többek között szerepel? Hogy a tulajdonformák sokszínűsége, esélyegyenlőségük alkotmányos garantálása. Mit mond a Magyar Demokrata Fórum? A tulajdonformák esélyegyenlőségét hangsúlyozza. Mit mond a Kisgazdapárt? A tulajdonformák garantált piaci esélyegyenlőségét húzza alá. Mit mond a Szociáldemokrata Párt? A gazdaság koncentrált hatalma ne váljék a társadalom feletti uralommá. Mit mond a Magyar Néppárt? A magántulajdon azonos esélyt kapjon a közösségi tulajdonnal. A Szabad Demokratákat [sic!] nem olvasom fel, ez ugye közismert. Mi a gondom? Az a gondom, illetve van egy örömem, hogy ők sem tudnak olyan sokat mondani [sic!]. De ez azt jelenti, némi időnk csak van. A másik, hogy feltétlenül meg kéne próbálni — amire Barabás elvtárs utalt — a társadalmi bázis és a tulajdonformákhoz a viszonyunk nem szakadhat el egymástól. Elnézést kérek, az a megtiszteltetés ért, hogy Dessewffy gróffal

43/a is szót válthattam. Szóba kerültek a programok is. Azt mondja; de uram, mi a kistulajdont vedrük, mármint a Független Kisgazdapárt — hajdanában. No én azt hiszem, hogy nem szabad elbagatellizálni, de még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Én sajnálom, [hogy] az egy kicsi alternatívának a neve. Tudniillik itt a népi demokráciára szeretnék hivatkozni. A népi demokratikus politikai intézményrendszer, a parlamentális demokráciánál és a közvetlen demokráciának mindazon hajtásai vagy próbálkozásai benne voltak, amik 48—49 után teljesen elsikkadtak, és amihez mint történelmi hagyományhoz meggyőződésem szerint nyúlni lehet, [sic!] Bocsássanak meg, én tisztelem azokat, akik részünkről elmennek ide-amoda tapasztalatokat szerezni. Az sem baj, ha hozzánk jönnek, nekünk tapasztalatokat adnak. Azért itt van a legolcsóbb, a saját magunké, próbáljunk ebből egy kicsit határozottabban meríteni, úgy, ahogy egy történelmi tapasztalatból meríteni lehet. 1642